bouquet

Sisley: Soir de Lune

Sharing is caring!

Mottó: Erósz kísértésében

Megjelenés: 2006
Orr: Dominique Ropion
Milyen: Női
Kategória: Mainstream
Karakter: Földes – mézes – chypre
Üveget tervezte: Bronislaw Krzysztof szobrászművész
Illatjegyek: Fej: Bergamott, feketebors, mandarin, narancs, koriander, szerecsendió, citrom.
Szív: Jázmin, őszibarack, rózsa, írisz, mimóza, gyöngyvirág, paprika.
Alap: Oakfa, pézsma, szantálfa, tölgymoha, méz, pacsuli.
Évekig nézegettem az illatait, de soha nem vásároltam, sőt még csak meg sem szaglásztam.
Valahogy mégis az utamba került és nem mondtam rá nemet.
Nem én választottam. Ő akart engem!
A Soir de Lune akár a második bőröm is lehetne azokon a napokon melyekkor a vadabbik énem van túlsúlyban. 
Anno, régesrégen, amikor Robert Piguet megjelentette a Banditot a kor leghíresebb művészei rajongtak érte.
Bő ötven év múlva hasonló indítású kompozícióval rukkolt elő a Sisley – ház. Ugyanúgy megoszlanak a vélemények róla, mint hajdanában a Banditról.
Sok mindent el lehet mondani Ropion alkotásáról, csak azt nem, hogy lineáris. Kifejezetten hosszú hatóidejű és elég nagy hatósugarú parfümről van szó. A különcsége miatt jó páran szeretnék szeretni de még többen idegesítőnek tartják. Agresszívnek, mocskosnak mondják. Induláskor a Banditon kívül a Cabochard, Mad Madame, Paloma Picasso nyitánya az, amely leginkább rá emlékeztet, de nem azonos vele. 
Mindegyikük egy erőteljes savanyú – keserű és meglehetősen állatias felütéssel indul. Ezekre az iniciálékra szoktam azt mondani, hogy hagyd hogy érezzen a parfüm. Legyél egy vele és engedd, hogy belemásszon a pórusaidon keresztül a lelkedbe. Ha nem vagy az esete, úgyis elrohansz majd tőle. 
”Fúj, ez túl durva! – mondod majd….”
Tévhit, hogy Te választod a parfümöd! Minden esetben ő dönt Felőled!
Nekem az első öt – tíz percben egy dom/ domina kapcsolat jut az eszembe. Két nagyon erős  és impulzív akaratú ember szexuálisan túlfűtött élete, mely aztán a későbbiekben hosszú, akár végleges és kiforrott, stabil életközösséggé is alakulhat. Kapcsolatuk elejét a féktelen megzabolázhatatlan erotika irányítja. Semmiképpen sem angyali minőségben!
A Soir de Lune elején nem tudom szétbontani az elemeket. Azt érzem, hogy leteper és a földön vergődöm. Akkora dózisban kapom meg a borsot, koriandert, mohát, citrusokat, hogy elesem. Beborít a sötét illatárnyék, fölém tornyosul….és nem is rossz!…. inkább izgalmas! 
Kíváncsivá tesz….és érzékeim felélednek, orrcimpáim kitágulnak. Az ütések után….pillekönnyű érzékiséggel cirógat a mimóza. Ez kéjes. Gondold csak el, hogy mit váltasz ki kedvesedből, amikor kicsiny marabutollal végigsimítod….ilyen édes érzés a virág simítása.
Később szenvedélyes feketebordó rózsaszegmensek túlfűtött erotikája buján és követelőn üti fel magát az illat életében összecsattanva a paprika erejével. Tüzes nász kezdődik, melynek alapjait a szantál és oakfa száraz, füstös, misztikus akkordjai szolgáltatják.
A szikra nem szűnik, nem alszik el. Más és más lángok lobbannak fel. Néha édes, krémesmézes háló hullik körbeölelve a lágy édes szenvedély érzékiségével. Máskor flegmán odaránt magához az írisz, pont mintha nem is érdekelném – holott izzik a vágytól, hogy szerethessen….!
……………………………………..
Igen. Eléggé erotikába ágyaztam a Soir de Lune elemzését. Nem tehetek róla, valóban ezeket gondolom. Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi időben sok olyan illat fordult meg a kezemben és a bőrömön, melyről szinte utoljára (vagy még akkor sem) jutott eszembe a testiség gondolata. 
Másrészről egy fátyolos csupa misztikába burkolt parfüm. Kiszámíthatatlan, sejtelmes, spirituális – csakúgy mint egy nő. 
Mint a NŐ!
Miután eltelik úgy három – négy óra, lágy ciprusos virágillat lesz belőle. Gyönyörű szép és még mindig hullámzó.
Négyévszakosnak gondolom, bár tagadhatatlanul hidegebb időben szebb.
Határozott jellemű, irányító típusú nőkön az igazi, akik könnyedén azonosulnak a földes – fás kicsit nyers elemekkel.
Az ára? Borsos! Egy Sisley kozmetikum sem olcsó, spórolni kell rá, de megéri!
Egyik éjjel felébredtem. A párnámról áradt egy eddig ismeretlen finom illatú varázslat. Erre keltem fel tulajdonképpen. Nagyon puha, sejtelmes alig érezhető jázminra emlékeztető eszencia volt. Próbáltam valahogy magamhoz térni és beazonosítani. Aztán hasonló aroma visszaköszönt a csuklómon. Halványan, talán zöldebben. Perceknek kellett eltelni ahhoz, hogy rájöjjek arra hogy az illat, ami felkeltett a délutáni parfümöm lenyomata – a Soir de Lune volt.
(Parfümbűbáj)
Tagged with:
Posted in Sisley illatok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

error: A tartalom védett!