Mottó: Dolce Vita lazában
Megjelenés: 2008 márciusa
Milyen: Unisex, de inkább női
Karakter: Gyümölcsös – citrusos
Illatjegyek: Fej: Lime, bazsalikom, citrom, mirtusz, narancs
Szív: Rózsa, jázmin, tengeri fuvallatok
Alap: Borostyán, cédrus, boróka, bőr
– Gyere Drágám, leruccanunk a Garda – tóhoz! – szólt P.G. egyik nap délelőtt.
– Ruccanjunk, ruccanjunk – lelkendeztem. – Mikor indulunk?
Gyorsan összecsomagolok.
– Most. – hangzott a tömör válasz. Pakold be az esőruhákat, némi fehérneműt, fogkeféket és induljunk.
– Aha…..ahogy azt Te elképzelted – gondoltam. Meg majd eső, – meg motorosruhában fogok korzózni a szép utcákon…..haha… – Menjünk kocsival! Abban minden elfér! – indítványoztam.
– Nem. Inkább itthon maradsz? -kérdezte.
P.G. motorőrült és sebesség megszállott. Még jó, hogy kényelmes túramotorunk van, csomagtartókkal, fűtéssel, puha üléssel, de ahogy ismerem a férjem Olaszországig max. kétszer állunk meg és repeszt végig 180 – nal. Én meg majd rakom egymás mellé sorba szorosan a lábikáimat, mert a sok üléstől tök terpeszben tudok csak járni.
Az út gyönyörű. Az idő meseszép. Figyelmem leköti a táj szépsége. Az Alpokon keresztül suhanunk…..Valóban jólesik a forró, fülledt városból kimenni a friss levegőre. Érzem az erdők zöldjét, fejem nem tudom annyira felemelni, hogy meglássam a hegyek tetejét, amelyek ránk magasodnak. Hatalmas, méltóságteljes zordságukban két oldalról óvják az utazót.
P.G. nagyon jól vezet, a Honda kényelmes. Késő délután már az olasz Alpok csipkés ormait látom, itt – ott megbúvó édes kis falvakkal.
A Garda – tó Olaszország legnagyobb tava, amely északon az Alpokba beágyazódva helyezkedik el. Limonéba tartunk. Én még nem jártam ott, a párom már igen.
– Hogy tetszik? – kérdezi mosolyogva.
– Ékszerdoboz! – dadogom, és próbálom magam összerakni a motorról. Csodálatos az alkonyodó város. Illatos, frissítő, üde. Látom az állandóan vidám olaszokat, ahogy erőteljesen gesztikulálva épp a focimeccset vitatják meg. Leanderek mindenhol. A Garda – tó azúrkék, – ez Meseföld Mesevárosa….
Egy kis panzióban zuhanyzunk, majd egy csomagot ad át.
– Mi ez? – nevetem el magam. Tündéri kék csomagocska….bontogatom….
– Ó, köszönöm! – hatódom meg teljesen a férjemtől. Jellemzőek rá ezek a meglepetések….Az illat tökéletesen illik Limone Sul Garda törékeny, bájos hangulatához. Vidám, friss, üde, fiatalos, citrusos és fűszeres. Olyan energikus és jókedvű, mint maga Olaszország! Használata nevetésre sarkall, hűt a nagy melegben, de szenvedélyes is. A virágokat, jázmint és rózsát alig lehet benne érezni, inkább azt mondanám, hogy végig citrusos – bazsalikomos összetevői vannak.
Hosszan tartó parfümről van szó. Szép, telt, napsütötte akkordokról.
Limone nem a citromról kapta nevét – noha kimagaslóan finom citromot termesztenek, hanem a limes – határ szóról. Az első világháborúig gyakorlatilag megközelíthetetlen volt. Tengerről, vagy a magas hegyekről tudtak csak bemenni. A háború károkat okozott, a gyönyörű citromkertek tönkrementek. Hosszú időbe telt míg helyre állították. A kilencvenes évektől kezdve felújították a régi házakat, felismerték a városka csodálatos fekvésében rejlő lehetőségeket és felfejlesztették a turizmust. Gyönyörű teraszos utcácskái, csodálatos kilátása van.
Késő este vacsorázunk. Hallgatjuk a zenét, kortyolgatjuk a borunkat, érezzük a szél simogatását. Fogjuk egymás kezét, jó nézni a másik arcát. Párom le sem tagadhatja, hogy félig olasz…..Ő a macsó, de Ő a romantika mestere is. Egy biztos: udvarolni nagyon tud.
Érzem a bőrömön az új parfümöm simogatását. Beleszagolok és rögtön mosolyra húzódik a szám.
Biztosan tudom, hogy emlék lesz majd belőle. Ahányszor ezt az illatot fogom feltenni, mindig eszembe jut majd a hosszú motorút, Limone, a fantasztikus olaszok és férjem csodaszép ajándéka.
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?