Sharing is caring!

Mottó: Életképek Apukámról
Megjelenés: 2013
Milyen: Unisex
Karakter: Virágos – fás – aldehid
Illatjegyek: Fej: Körte, pomelo, pezsgő
Szív: Damaszkuszi rózsa, fenyőtömjén, szegfűszeg, olibanum
Alap: Vetiver, guajakfa, fajegyek, cédrus

A Parfümbűbáj az Illatok élete, életek illata. Nem csak elemzések, hanem történetek vannak benne.
Most ez utóbbi része lesz központban – drága Apukámra emlékezve. Nem is igazán tudom hordani…..annyira emlékeztet az egyik kedvtelésére…
A legelső impulzus a parfüm hordása alatt, amely kibontakozott rajtam, az a jóféle fűszeres vörösbor illata, amelyet pincékben hordóból csapolnak. Csakis valódi, kizárólag igazi.
Apa borszakértő volt. No, nem iskolában tanult, hanem generációk által.
Apai nagyapám „munkakönyvén” ez állt: földbirtokos.
Hatalmas földjeik voltak az Alföldön. Volt minden. Szőlő, gyümölcsös, ló és marhatartás, bárányok, ludak, ahogy mesélte nekem. A háború utáni államosításnál elvették a birtokokat, őket berakták Szabadszállásra. Nagypapa észrevette, hogy a TSz – be finoman szólva nem igazán a mezőgazdasághoz értő emberek kerültek irányításra és ezért csendesen elkezdte őket tanítgatni. Mert szerette a földet!
Talán egy év sem telt el, Imre bátya a szövetkezet vezetőségében továbbra is okított, segített ahol csak tudott. Emlékszem…..picike kislány voltam, amikor láttam Papa szőlőit,  bikáit – akiktől rendesen féltem, lovait, akikkel viszont nagypapa bánt óriási türelemmel. Hiába…..huszár volt, nem a fronton, hanem egy lóbalesetben sérült meg.
Papa is és Apa is borkedvelő, anekdotázó, kedves emberek voltak. Megtanítottak, hogy nem a múltban kell keseregni, hanem a mindenkori jelen körülményeket kell a legélhetőbbé tenni. Számomra ez a mai napig örök érvényű igazság.
No….a borászat külön szertartás volt ám Erről már több emlékem van. Ahol laktunk Erzsébeten nem voltak akkora kertek, hogy borszőlőt lehessen tartani. Pár lugasunk volt – csemege – amelyet kifejezetten nekem istápolt Apa, mert nagyon vézna kislány voltam. Roppanós, lédús, pattanós gyümölcse volt….finom. Mindig elfogyott!
Kis kert ide – oda, a bor hozzátartozik az élet örömeihez. Ezért apa elment vidékre, egyenként (!!) megszaglászta a fürtöket, aztán másnap kezdődött a munka. A folyamatot soha nem láttam végig. A tisztogatást igen, ami szintén majd egy teljes nap volt. A bor nem tartalmazhatott hozzáadott cukrot. Hogy képzelem én azt..  Mustjából Ő már tudta milyen lesz az újbor. Rengeteget fintorogtam hogy savanyú. Olyankor láthatóan megnyúlt az orra nem értette, hogy az Ő mesterműve…..aminek komoly híre volt, hogy nem tetszhet a lányának. Ritkán készített vörösbort, az tényleg maga volt a csoda.
Nagymamámnak csodálatosan szép metszett üvegei voltak melyben kínáltunk. A Vörös abban került bemutatásra. Képzelj el egy mély rubinszerű kicsit sűrű konzisztenciájú nedűt, amelyet ha a  nap felé tartasz vöröses aranyba csillan át. A szűk üvegszárból feláramlik egy erőteljesen gyümölcsös illatos aroma, megérzésekor azonnal beindítja az érzékeid. Kellő komótossággal, szinte szertartásszerűen kínálta körbe a vendégeket.
A bor a beszélgetések itala. Semmiképpen sem a részegesedésé!
Magam előtt látom a Szeretteim! Körbeültük a 12 személyes asztalt, néha még az is kicsi volt. Pite és sós mindig volt nálunk. Adomázgattak, énekelgettek….
Istenem, de szép volt….Sokuknak már porai sincsenek meg…..

A Dom Rosa Apa illata. Hasonló volt a bőre. Szikár, kicsit nyers, kicsit fás, citrusos. A pezsgő és borszag asszociálódik Hozzá – akár Sopronban, akár a Tátrában túráztunk, ismerte azokat a helyeket, ahol nem pancsot kaptunk, hanem az Élet Italát.
Messziről látszott hozzáértése, melyet mindig igyekezett palástolni.
A parfümben a bor mellett a pomelót egyértelműen kiérzem. A rózsát szintén, cédrust, vetiver alapot is, amely nagyon kellemes szikár, száraz, fás alapot rajzol ki.
Tartóssága közepes, az illat nagyon egyedi!
Biztos vagyok benne, ha nem kötnének hozzá ilyen emlékek sokszor feltenném magamra.
(Parfümbűbáj)