Mottó: Bőséget hoz életedbe!
Megjelenés: 2015
Orr: Shyamala Maisondieu
Milyen: Unisex
Kategória: orientális – gourmand
Illatjegyek: Fej: Rum, Artemisia
Szív: Tonkabab, tej, guajakfa
Alap: Szantál, vanília, vetiver
Azt mondják, hogy a Palo Santo szent fa. Használatával elűzik a démonokat, megtisztítják a környezetet a negatív energiáktól, védő, energetizáló, teremtő ereje van. Nem csak parfüm, hanem igazi hasáb is kapható belőle, melyet meggyújtanak. Az égetését öt – tíz másodpercig végezzük és közben szellőztessünk, hogy a negatív energiák távozhassanak. Létezik Palo Santo olaj is, füstölő is. A mai napig szigorú előírásoknak megfelelően vágják le a fák törzseiből, úgy hogy az ne sérüljön.
Dél – Amerika nagy jelentőséget tulajdonít mágikus erejének. Peruban és Ecuadorban a mai napig sámánok végzik a tisztító, védő rituálékat.
Hogy mennyire mágikus és mennyire démonűző ezt én nem tudhatom. Azt viszont tudom, hogy egy Lélekmelengető illatról van szó….amely olyannyira kellemes, hogy nem csak a szívem tájékát perzselgeti, hanem fizikailag is melegít.
Nekem eleinte nem tetszett! Annyi illatot szagoltam már, hogy azt gondolom igazán különlegesnek kell lenni egy terméknek, hogy az elkápráztasson…..Olyan átlag niche jellege volt.
Aztán……megtörtént a csoda Szagolgattam a csuklóm…. illatvibrálások suhantak ki a nyakam körül….nagyon… nagyon..
nagyon tartós puha meleg fények és érzések jelentek meg gondolataimban…..
Kutyám, Forest, ha teheti az ölemben szokott sziesztázni. Most is, ahogy írok. A parfümös csuklómhoz dörzsölgeti rózsaszín orrocskáját, annyira tetszik neki.
Szép! Telt, bőséggel megáldott akkordjai méltóságot és szépséget sugároznak. A végtelenség árad belőle és a nyugalom. Valamiért nagyon jó érzés viselni. Ezoterikusok azt mondanák, hogy kinyitja, megtisztítja és feltölti a szívcsakrát.
…………………
Valahol Peruban a Titicaca – tó melletti falucskában napjainkban….
A fiatal nőt Caridadnak hívták. Már reggel óta erős hasi fájdalmai voltak, délutánra egyre gyakrabban jelentkeztek. Fáradt..Félt…
„Ó, vajon a kicsimnek is így fáj? Ő mit érezhet? Annyira félek! – ezek a gondolatok szüntelenül kavarogtak a fejében, miközben a fájások már – már elviselhetetlenek lettek. Félt, mert édesanyja meghalt a szülésnél. „Mi lesz, ha velem is megtörténik ez? Ki fogja felnevelni őt?”
Kínkeservvel vajúdott….érezte, hogy a baba jönne ki…..vérzett, testét szinte szétszakították a tolófájások és mégsem történt meg. Nem jelent meg a kicsi feje…! Caridad minden erejét megfeszítve próbálta kinyomni. Már nem volt ereje sem állni, sem guggolni. Szemei előtt a képek néha elhomályosultak, aztán újra kitisztultak. A fájdalomhullámok hol megjelentek, hol lebegett ég és föld között.
A falu lakosai már szalajtottak a füvesemberért. Ő volt az a furcsa, habókos öreg, aki nem jött be élni a közösségbe, de ismerte a fákat, növényeket, mindenféle állatot. Különleges erőt tulajdonítottak neki.
Az Apó késő este érkezett meg a nőhöz. Lelki szemeivel már idejövet látta, hogy rontás van szegényen. Ha nem segít neki ugyanúgy fogja végezni, mint az anyja.
Nem! Ezt nem engedheti! Ha meghalnak mindketten kire hagyja akkor a fák gyógyító erejét? Kinek adja át tudását, ha nem a kiválasztottnak? Az Erdő Fiának?
Miközben így morfondírozott egy fohász mormolása mellett a szent fa törzséből égetett egy picinyke darabot. Ugyanannak a fának az olaját kente a nőre is.
„Caridad! Szedd össze magad! Megszülöd a kisfiad! Egészséges, erős gyermeked lesz! Bátor, nyíltszívű, jóravaló fiatallá nő fel, aki mindig támaszod lesz! Ne félj!” – biztatta őt.
Az anya rápillantott az öregre. Volt valami benne, ami megnyugtatta, és bizalommal, erővel töltötte fel.
Tudta, hogy most, vagy soha! Belekapaszkodott Apóba és pár tolófájás alatt megszülte a kisfiút.
Ó….milyen csodálatos hajasbaba! Milyen erős hangja van! Mennyire formás!
Újabb füstölőgyújtás következett!
Most az áldást, a bőséget, a jóságot hívta be az öreg. Caridad bár soha életében nem látta ezt a rituálét….mégis ismerte. Valahonnan…régről.
…Akkor, abban a pillanatban tudta, hogy a fia az Erdő Fia lesz. Ismerni fogja a fák és növények erejét, gyógyhatásait. Akárcsak most az öreg, akinek mindketten köszönhetik az életüket. Mert a fia az utód…a gyógyító ember…Ő a kiválasztott.
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?