Ez az év nehéz volt!
Nekem is és sokaknak még rajtam kívül.
Veszteségekől szólt és elengedésekről. Harcokról, vitákról, törésekről, betegségekről és rengetegen keltek a nagy útra, ahonnan az eddigi létformában már nincs visszatérés.
Földrengések, hurrikánok, háborúk tizedelték az élőket.
Miért?
Miért volt ennyire nehéz? Mi az, amit kollektívan ennyire rosszul csinálunk? Mi az, amiért ennyien bűnhődünk? Amiből tanulnunk kell, hogy a következő vizsgákon átmenjünk?
Sérültünk. Materiálisan, vagy lelkileg, vagy mentálisan. Ki hogy…
A 2012 – es energiák, amelyektől sokan azt hittük, hogy „Ó, én jó ember vagyok….spirituális…akkor engem már nem érhet baj – hiszen átlépTEM a dimenziókaput.
Tényleg? Valóban? Akkor nézzük meg!
Amiben hittünk, azok meg lettek rengetve…Megtört a biztonságunk…
Elveszthettük a munkánkat! Vajon a családtagok tényleg annyira toleránsak? Összefogunk, ha baj van? Vagy éreztetjük a vesztes féllel…hogy „Te szerencsétlen! Még dolgozni sem tudsz!” – nem kell szóban, a metakommunikációt is megérteni…
Elveszthettük kedvencünket…családtagunkat örökre! Magunkat sajnáltuk inkább? Vagy segítettünk Nekik megkönnyítve az elmenetel folyamatát? Őket helyeztük előtérbe megadva minden végtisztességet? Tudom, hogy a maradók kínjai is elviselhetetlenek!
Megtapasztalhattunk betegségeket….magunkon és másokon. El tudtuk fogadni a segítséget? Vagy tudtuk/tudjuk ápolni betegeinket?
Szakításokról szólhatott ez az év. Családi kapcsok mentek szét, amelyek sokszor annyira értetlennek tűntek. Válások, költözések mindenhol. És létbizonytalanság.
Amikor már porba döngölnek Sors Úr pofonjai és arcod maszatos a sok sírástól, vagy éhes vagy, vagy fáj mindened és fázol, nincs pénzed, szerelmed, fedeled….fel tudsz állni?
Van hited?
Hányszor alkudoztam Istennel, hogy így meg úgy….meg most egy időre függesszük fel….de semmi humorérzéke nincs! Hányszor láttam azt, hogy végtelenül jó emberek kínok között,
vagy megőrülve menetelnek utolsó útjukra! És meginogtam….NINCS ISTEN! ….és kifáradtam….
Aztán….úgy ősszel…október tájékán figyeltem arra fel, hogy milyen tiszta a levegő. Először e kínlódó évben…először láttam „harmóniát” az éterben. Nyugalom volt. Aztán jöttek a következő napok. Reggel is este is mélyeket tudtam lélegezni a tiszta, finom illatbol. Szép lassan elkezdtem energiával töltődni.
Novemberben már élveztem a napokat. És…megtörtént a következő csoda. Ugyanannyi vagy még több munkám volt…mégis többet tudtam adni a betegeknek
Tudtam már hatalmasakat nevetni és gyógyítottam, nem csak ápoltam. Esténként nagyon fáradtan, de tiszta gondolatokkal tértem nyugovóra. Ahányszor az éjszakai égboltra néztem a csillagok fénye mögött az angyalok csapatát véltem felfedni. És beszéltek…jeleket küldtek. Velük ha alkudozni nem is, de megbeszélni mindent lehetett.
Vegyük csak sorjában: mit is tanítottak nekem?
– Értékelem az értékeimet amelyek vannak? A gyermekeim szerető, védő, óvó hangját? Édespárom szerelmét? A kutyám feltétel nélküli mérhetetlen szeretetét? A betegek háláját, köszönetét amellyel nap, mint nap elhalmoznak? A gyönyörűséges, mesélő illataim? Azt hogy kikapcsolódom az írással?
Ohhh….rájöttem, hogy milyen szerencsés ember vagyok! Hálás vagyok érte!
– Megtanítottak hogy a veszteségeket átfordíthatom. Mindazért az időért amit szeretteinkkel töltöttünk hálával gondoljak. A cicám augusztusban nagyon idősen, nagyon betegen ment el. De én lehettem ott, amikor az utolsó puszit adtam fejecskéjére!
Mennyimennyit fogócskáztunk, bújócskáztunk! Amíg együtt voltunk minden nap elém jött – ááá….rohant! – annyira örült nekem. Mennyi fejtörést okozott a lazaclopásaival… Szép emlékek! Hálás vagyok, hogy ennyi szépség megadatott!
– Megtanítottak, hogy ha csinálok valamit azt maximálisan végezzem és ne próbálgassak, hanem tegyem oda magam.
– De a legfontosabb amit tanultam tőlük az a türelem. Amikor kezd nálam elszakadni a cérna azonnal imádkozom: „Istenem tölts még több szeretetet a szívembe!” Ez egy varázserejű mondat és azonnal teljesül. Én rögtön erőre kapok és teszem tovább a dolgom.
Decemberben már annyi tiszta energiát éreztem, hogy talán suttoghatom, hogy vége ennek az embert próbáló időszaknak. Elvonulóban a vihar és csendesen töltődik a természet. Ismerőseim is mondják, hogy könnyebben viselik a terheket. Mintha csökkennének, veszítenének erejükből…
Mint ahogy van jó energia, van rossz is! Nem szabad lebecsülni az erejét. Mindennek két oldala van. Tehát a Szeretetnek is megvan az árnyoldala. Ha nem lenne nélküle nem látnád a jót…a szépséget…
Ha nem tapasztalnád meg a másik oldalt, nem biztos hogy tudnád hogyan segíthetsz magadon és másokon.
Ne csüggedj! A Jó és Rossz harca ugyan folyik Földön és Égen….de a Teremtő elsődleges és legfontosabb törvénye a Szeretet!
Legyenek áldott napjaid!
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?