bouquet

Gucci: Flora by Gucci 1966

Sharing is caring!

Mottó: Bulira fel!
Megjelenés: 2013 tavasza. Limitált!
Kategória: Virágos – chypre
Milyen: Inkább női
Illatjegyek: Fej: Rózsabors, bergamott
Szív: Rózsa, pünkösdi rózsa
Alap: Pacsuli, pézsma, vetiver

Ahhh…egy parfüm, amiben annyi hedonizmus van bezárva, hogy szétveti az üveget.
Grace Kelly sáljai voltak a “bűnösök”, hogy megihlették a Flora sorozat e példányát.
Tömény, erőteljes és harsány jókedvvel jelentkezik! Hihetetlen, hogy mire képes ez az illat! Annyira jól tervezett a rózsa – pacsuli – vetiver kombója; oly zöldes, de mégis egyértelműen virágos. Szeretem, mert fanyar. Nem édes, és mégis egyedi, sőt, nagyon szexi! Egy picit pofátlan!
Nagy kincs ilyen ritkaságot megszerezni! Mert csak rövid ideig kapható, aztán beszűntetik a gyártását és megfizethetetlen lesz a parfümpiacon. Van némi Tom Ford Black Orchid érzete, de merészebb és főleg lüktetőbb annál.


Hordjam munkába? Nem. 😀 Nem jó ötlet. Ettől nagyon belazulnék.
Múzeumba? Színházba? Az illatomra figyelnék és nem Mozartra!
Hova akkor? Randira. Buliba. Rockot is tudok vele hallgatni.

Szóval Grace hercegnő Hermes kendői inspirálták?
A parfümök emlékeket idéznek fel. Engem a Gucci ’66 elrepített életem  legelső házibulijába! Történetesen Szilveszter volt.

Javában popónkon volt a tojáshéj, másodikos gimisek voltunk, amikor kitaláltuk a legjobb barátommal hogy legyen egy szilveszteri buli. Amúgy meg többünk szülinapjával összekötve, Karácsony után.
Nagyjából félórás könyörgés után engedtek el Mamáék….átellenbe a szomszédba😉 hát igen…jó messze kellett menni…. 
Nos.. .megkaptuk az emeletet éjfélig, addig randalírozhattunk. Egy tucat nagyjából 16 éves tini! Tele energiával, élettel, csínnyel, jókedvvel! Szólt hangosan a lemezjátszó! Mit is? Jahh…Nenát hallgattunk. Fülemben cseng: Ich bin so allein…ich will bei Dir sein! Mein Kopf tut weh, mach die Augen zu…..és tovább elfelejtettem .😀

Volt egy hülye tánc…körbe álltunk és egyik lábunkról a másikra ugráltunk. Amikor eloltottuk a lámpát jöttek a szájra puszik. Szigorúan ennyi – semmi több. Basszus….véletlenül felgyulladt a karácsonyfa, de csak negyedig égett le…rendesen le lettünk szídva, de a buli ment tovább! Ott, akkor még nem volt divat a tömény ital, hanem üdítő, némi bor és pezsgő került az asztalra. Ettünk, ittunk, dumcsiztunk, nevettünk, flörtöltünk – illetve tanultunk flörtölni….Osztálytársam addig rázta a pezsgősüveget, amíg az hatalmas durranással kipukkant és közvetlenül az orrom előtt robbant ki a dugó az éjszakába. Fura, hogy évtizedek óta emlékszem ezekre….mindenesetre azóta félek a bontásától.
Az élet aztán elsodort bennünket egymástól, van aki külföldön él, van aki üzletember lett és sokunkról nem tudok.

Kislányként meggyőződésem volt, hogy mindenki tök hülye, tök öreg és baromi undok, csak én és a korosztályom tudhat bármit is az életről. Tiniként számomra egy negyvenes már múmiának tűnt. Igazi lázadó voltam, de a problémákat így visszanézve magam gyártottam.
Imádtam táncolni! Csak a magas fiúk tetszettek. Azon a bulin egy sem volt az – szóval tiplizniük kellett a srácoknak.

Szagolgatom a parfümöm emlékképek után keresve…..És beugrik! Wham! Wake me up! Erre is táncoltunk! 
Napokkal ezelőtt hunyt el. Biztos vagyok benne, hogy nem azt akarja, hogy a halálára emlékezzünk, hanem a dalaira. Akkor, ott Szilveszter éjszakáján annyit hallgattam, hogy örökre kedvencem lett.


Buék!
(Parfümbűbáj)

Tagged with:
Posted in Házak – Illatok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

error: A tartalom védett!