Azt hiszem, soha nem unom meg a karácsonyi készülődést! Még így sem, hogy rohanásban vagyok….a vasárnapok meghittek, derűsek, és azt veszem észre, hogy a hétköznapok is azzá válnak. Pedig jó sok a munka.
Három gyertyát gyújtunk meg ma.
Kivittem kora reggel Forit és szokásomhoz híven az égre néztem. Tudom…százszor is elmondtam, de idén csodálatos telünk van. Napsütéses, csillagfényes és hideg…..
Amikor kislány voltam a nagyszüleim sokat meséltek a csillagokról és angyalokról. Nagypapa megmutatta nekem a Göncölszekeret, a Nagymedvét. Az összes fénylő csillagra azt mondtam, hogy biztosan a Sarkcsillag! Mikulás után az esti sétákkor sokat kérdezgettem Jézusról, a születéséről, a három királyokról. És Papáék meséltek…..
Elindultunk Keletre az olajfák és szőlőligetek közé. Angyalok adták nagyszüleimnek az ékesszólást, azt a csodát, ahogy olvasás nélkül a kisunokának más világokat, más országokat és embereket mutattak be úgy, hogy én szinte belerepültem a történeteikbe. Ezek az esték jószagúak voltak. A cserépkályhában ropogott, duruzsolt a tűz, összekeveredett a fa, meleg tea, fahéjas keksz és kuglóf illata.
Nagymamám szerint az Angyalok édesszájúak és kedvencük a vanília. És miután én iszonyatosan rossz evő voltam, szegénykém mindent kitalált, mesélt, történeteket alkotott, hogy addig amíg hallgatom észrevétlenül belevarázsoljon egy-két falatot a számba. Szerinte amit Ők szeretnek, azt nyugodtan szerethetem én is. Így lassan nekem is kedvenceim lettek a vaníliás édességek. ( Ma már persze erősen korlátozva ehetem csak, de visszagondolva édes – kellemes emlék ez )
Este a szépséges adventi koszorú körül a desszerttányérokon langyos vaníliás kuglóf illatozik majd, a csészékben gyümölcstea. Beszélgetünk. Szerintem Ők az égben mosolyognak és nosztalgiáznak most. „Lám – lám….a vér nem válik vízzé, ugyanazt teszi, amit mi akkor.”
Perry Ellis: Ou
d Black Vanilla
Nagyon idevág. A kuglóf a szólista, a parfüm a zenekar, a koszorú a fény. Ez így, ahogy van tökéletes…nem kell se több, se kevesebb!
Nemrégiben jutottam hozzá, egy kedves ismerősöm által. Azonnal megtetszett és tudtam, hogy óvni fogom majd, vigyázva, hogy jó sokáig tartson. Nem nyári illat! Inkább decemberi. Az igazsághoz tartozik, hogy réges régen volt egy 555 nevezetű francia parfüm, amit egy barátomtól karácsonyra kaptam, amikor 19 éves voltam. Szinte megszólalásig az – és én imádom!
Vaníliás, rumos, édes csoda, amelynek zárása a fehér virágok kinyílása borostyánokkal övezve.
Simulékony, meleg második bőr a bőrön.
Szépséges, bársonyos, ölelő, csábító.
Érzéki, de nem közönségesen, hanem bájosan.
Felvillanyoz, ahogy a csuklómra fújt illatszemcsékből belélegzem egy keveset.
Bármikor hordható. Nem túl tartós – ez a l’Artisanok időtartamához hasonló – de az élmény kárpótol!
Az Oud Black Vanille Absolute olyan, mint amikor felveszel egy szép ruhát, de hiányzik még valami…például egy karkötő. Erre Perry Ellis remekműve tökéletes.
Édespárom már most szólt, hogy ” Ugye, délután nem csinálsz semmit? Olyan jó volt múltkor is együtt lenni! ”
Naná, hogy nem! Csücsükézünk és szövegelünk
Valamit tanít nekem ez az időszak….Együvé tartozást! Megoldható az év többi hónapjában is. Közelebb hozza az embereket, a családokat egymáshoz!
Tudom….sokan nem hisznek az Angyalokban. Én igen. Családom is. Ők azok a csodálatos Fénylények, akik önzetlenül tisztán szeretetből szolgálnak bennünket és a szellemi fejlődésünket segítik elő.
Tök mindegy, hogy mesék, vagy analizáció útján válunk jobb emberré. Lényeg, hogy ezt az Utat járjuk.
Áldott Karácsonyvárást kívánok!
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?