Mi lehet a titka annak, hogy a tőlünk oly messze lévő arab országok illatai egyre kelendőbbek Európában?
Dubai valóságos parfümgyártó iparággá nőtte ki magát.
Hogy tömények? Nyilván. Sokkal sűrűbbek, tömörebbek és mi kevesebb parfümöt használunk belőlük emiatt. Főleg az olajakból.
Olcsóbbak? Átlagban véve igen. Kevesebbe kerülnek legalább harminc százalékkal. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindegyik. Mert léteznek igen borsos árú is készítmények. Drágábbak, mint a nálunk kapható niche termékek.
Minőségibbek? Azt gondolom, legalább olyan jók, mint az európai konkurencia. Nyugaton óhatatlanul több cég van, ám közel sem jelenti azt, hogy az arab illatok bárhol a világ táján nem tudnák megállni a helyüket.
Alapanyagok? Jobbak, a mieinknél. Több, sokrétűbb összetevővel dolgoznak.
S miután nemcsak az orrukat használják, hanem jó üzleti érzékkel is megáldottak, vannak illatok már kifejezetten európai vásárlóknak fejlesztve.
Ajmal, Rasasi, Al Haramain, Hind al Oud és sorolhatóak még a cégek – számtalan finomabbnál finomabb értékes, tartós, divatos parfümöt készítenek.
Számomra azért az arab illatok összekapcsolódnak az orientálisokkal. Verhetetlenek ebben a kategóriában.
Hiszen….mióta is használják őket? A Biblia már jó néhány alapanyagot említ. Kedvencem a tömjén és mirha. Használták az ókori Egyiptomban, Indiában, Közel – Keleten is őket. Engedjük hát át a dicsőség babérkoszorúját a számukra, mert az európai kultúra pár ezer évvel le van maradva mögöttük.
Szeretem nézni formai kivitelezésüket. Ezek az üvegek….meseszépek. Varázslatosak! Nem mintha nem lennének kedvesek a
nyugati designok, de azok teljesen mások.
Említettem Egyiptomot. Annyira közkedvelt volt a piperészkedés, hogy a recepteket papirusztekercsekre és templomfalakra is felvésték. Terjeszteni pedig az arabok kezdték. Ők alkalmazták a desztilláción kívül azt hogy az esszenciákat alkohollal keverték. Mi európaiak a keresztes hadjáratok után ismerkedtünk csak velük meg.
Néhány leg:
A legrégebbi parfümöt 2005 – ben Cipruson fedezték fel. Ez négyezer éves.
Az első illatkönyv, amely desztillációval és az illatjegyek tulajdonságaival foglalkozott, úgy a kilencedik században íródott és egy arab kémikus nevéhez fűződik. Al – Kindi, így hívták a tudóst, aki már lombikokban készítette a parfümöket és a könyv több, mint száz receptet tartalmaz. Csak zárójelben szösszentem oda, hogy nekem rögtön az alkímia jut róla eszembe.
Perzsiában Ibn Sina desztillációval olajat vont ki a virágokból. A rózsával kezdte, jázminnal folytatta és azután jött a többi. Ő egyébként orvos volt és a rózsavíz gyógyító hatásaival külön foglalkozott a bőrgyógyászatban.
Ma Dubai vezető parfümhatalom! És nagyon jókat csinálnak!
Sok illat átment már az orromon. Szeretem a parfüm – manufaktúrákat. A két kedvencem Amouage és Montale. Ezeknek orrai évekig, vagy évtizedekig ott éltek Arábiában és tanultak. Megtalálhatóak az átlagos kategóriákban is ezek a termékek, mint a Lattafa, Rasasi, Al – Haramain, stb. Szintén jók. Még akkor is lelkük van, ha tömegesen gyártják őket. Mert az orientális illatok időtlen – időket, letűnt korokat és évszázadokat, évezredeket közvetítenek nekünk. Megelevenedik előttünk a történelem.
Egzotikum és misztikum, szépség és szenvedély kel életre. Az Ezeregy éjszaka. Mesés Kelet. Még a legzöldebb arab csodákba is belecsempésznek parányi füstösséget, amelytől azonnal sejtelmesebbé válik a viselője.
Tükrözik az arab világot. Zárt és nyitott egyszerre – legalábbis így képzelem el.
Ha egy orientális (nekem elsőszámú kategória kedvencem….az aldehid csak utána jön) eszenciát rakok fel, akkor a Dzsinn jelenik meg…..és a rézlámpás, amelyet megdörzsöltem előtte. Segítségével felülök a repülő szőnyegre és elkezdődik az időutazásom…….akár még olyan világokba is, amelyeket a szem nem lát, de a képzelet igen!
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?