Ha azonnal kell válaszolnom, akkor azt mondom, hogy egy érzés ami jó.
Ha ki kell fejteni, akkor nem is olyan egyszerű dolog megfogalmazni.
Egyébként meg jó? Hát, nem mindig! Van, amikor fáj. Szúr és összeszorít. És van hogy életünk végéig tart: jóban – rosszban.
Amikor találkozunk vele, nagyot dobban a szívünk. Szinte belerázkódunk. Utána bizseregve tetőtől – talpig felmelegszünk és nemcsak a testünk, hanem érzéseink, gondolataink is melegebbek lesznek. Ez egy jó dolog…! Könnyebbnek is érezzük magunkat, mintha szárnyaink lennének és repülnénk. Észrevesszük, hogy naphosszat a másikra gondolunk. Szavait felidézzük, végigpergetjük az eltöltött perceket, órákat. A Kedves hiányzik az elválás után.
Vágyunk a hangjára, szavaira, érintésére. Szomjúság gyötör a csókja után. Kívánjuk az ölelését, a testét, a szeretkezéseket!…
Szinte tapinthatóvá válik egy rózsaszín aura a szerelmes körül.
Életemben csak egyszer sikerült látnom egy nagyo
n fiatal párt, akiknek látszódott az aurájuk.
A puszta látványuktól boldogabb lettem.
Ők ketten egymás mellett ültek egymás felé fordulva. Kéz kézben volt. És körülöttük csodálatos rózsaszínű szív bontakozott ki. Aurájuk egymásba fordult, átölelte a másikat.
Tiszta volt, őszinte és ártatlan.
A valaha látott legszebb!! A legesleggyönyörűbb szív formájú és rózsaszín aura, melyben szikráztak a gyöngyház – csillámok! Akkor ezt a pillanatot, hogy láthattam e szépséget, valóságos csodaként éltem meg, hiszen, mint szkeptikus nem igazán akartam elhinni, hogy ilyen dolgok léteznek.
Bennem a legfennköltebb gondolatok villództak fel. Isten. Teremtés. Szerelem. Szív. Bizalom.
Hiszek abban, hogy vannak kapcsolatok, amelyek az égben köttetnek. Léteznek párok, akik a legelső pillanatban mintegy felismerik egymást. Szinte beléjük vésődik a másik bőrének illata, természete és szeme. A tekintet fontos! Ott látjuk meg a másik lelkét…Az emlék bevillan és megszületik az örök érzés, amelyre vágyunk mióta világ a világ!
Nem mindig teljesül be. Ez olyan…úgy tudom elképzelni, hogy valamelyik előző életünkben elkövethettünk egymással szemben valami hibát. A bünti az, hogy találkozunk, és valami miatt elválunk!
Megszűnik a szárnyalás, mert a szárnyak tőből le lettek nyesve!
Kialszik a szemben a SzívLélek tüze. A tekintet megváltozik, először üressé, majd végtelenül szomorúvá válik. Megváltozik a szem színe. Fénytelenné válik és besötétedik. Sorvad a test a léleknek olyan fájdalmai vannak, hogy fizikálisan is érezni. Depresszió, magány, önbizalomhiány a hozadéka. A gyógyulás pedig évekbe telhet. És senkivel nem lesz olyan, mint a nagy Ő – vel. Hát igen….az a mérce a csillagos ég…..
De van, amikor Szerelem kitart végig a pár mellett! Lehet, hogy nehéz évek, évtizedek elé néznek, de ketten ők égben is megpecsételt nászukkal legyőzik az akadályokat.
Láttam idős házaspárok tekintetén azt az elválaszthatatlan köteléket, amely elárulta hogy az eltöltött 30 – 60 év kapcsolatukat nem lazította, hanem erősítette.
Ők azok, akik elmondásuk alapján túlélték a háború borzalmait. Kibírták a munkatáborokat. Következett pár boldog évtized. Aztán kezdődtek a betegségek. Láttam totyogó férjeket, akik mozgásképtelen feleségüket ápolták a legnagyobb szeretettel és odaadással. Akik azelőtt egy tojásrántottát képtelenek voltak összeütni, de asszonykájuknak húslevest főztek. Láttam a nagyon idős, forró tekinteteket, amelyek a kortól remegő kézzel simogatták végig a csuparánc arcocskát. Mennyi féltés és óvás volt azokban a mozdulatokban!
Követték egymást az elmenetelkor is.
Ezek a kapcsolatok mindig támaszt, alapot adnak az utókornak. Megmutatják hogy sekélyesség helyett igenis létezik a Szépség, Jóság egymás tükrében. Példaértékűek.
A szerelem a szeretet, bizalom, tolerancia, vágyakozás, kölcsönösség, hűség, elköteleződés és őszinteség egy magasabb szintű aspektusa.
Egyszerre és sokáig ritkán teljesül.
De kiérdemelhető!
Áldott napokat kívánok!
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?