bouquet

Montale: Taif Roses

Sharing is caring!

Mottó: Boldog Békeidők Bája
Megjelenés: 2007
Orr: Pierre Montale
Milyen: Unisex
Kategória: Virágos
Illatjegyek: Fej: Rózsa, citrus
Szív: Rózsa
Alap: Rózsa, citromfű?, vanília?

Rózsaillatú parfüm – a rózsakedvelőknek alap.

Gyermekkorom biztonsága, drága Nagymamám szöszmötölése, béke, nyugalom, szépség s a régi nyaralónk jut eszembe róla.

Emlékszem az erzsébeti házunk rózsakertjére. Ott a fűszálak is úgy álltak, ahogy Nagypapám levezényelte. Tavasszal és ősszel a rózsakert körül centiméterrel volt kimérve a pázsit szélessége. A rózsák Papa szerint úgy voltak elültetve, hogy Mamának az év nagy részében állandóan legyenek frissen vágott virágai.
A nagyszobában volt egy hatalmas ovális sötétbarna asztal. Szerencsére majd’ mindig kedvenc abroszom volt rajta. Ez egy sötét rózsás gobelin terítő volt teljesen behímezve. Nagyinak hatalmas halvány – rózsás vázája volt, lehetőség szerint tele virággal. Mindig illatozott a szoba! Sokszor télen is. Szinte most is látom magam előtt, ahogy naponta mosolyogva cseréli le a vizet és valóságos műgonddal rendezgeti el a szálakat.

Ha belegondolok….rózsakert, hatalmas diófák, meghitt, benapozott ház, készülő ebéd nyálcsorgató illatokkal, zongoraszó, nagyapám üldögélése a kényelmes fotelben kezében sportújsággal. Már – már giccses kép rajzolódik ki! Pedig ez igaz volt.

Mint, ahogy igaz volt az is, hogy minden nyaramat Kerekzátony  szigeten töltöttem. Nyár végére csokibarna lettem. A hely annyira bájos volt, hogy unokatestvéremék is vettek ott egy kis nyaralót. A miénk a legmagasabb ponton volt és minden nap láttam a hajókat, ahogy elcammogtak a vízen. Papával rendszeresen jártam horgászni, motorcsónakozni és a ráckevei piacra Nagymama is jött velünk. Ilyenkor nem bírtam a vihogással, mert Mama rettenetesen félt a csónakban. Beült hát a középső ülés legközepére. Kezét fehéredésig odanyomta a kapaszkodóhoz, száját összeszorítva halott sápadtan mormogott, hogy élve jussunk el a célig. Ha jött egy hajó és nekimentünk a hullámoknak, akkor már rá kellett dörrennie Nagyapámnak – mert ő közel volt az ájuláshoz.
Imádtam motorcsónakozni! Sokszor megleptük Mamit aprósággal… fagyit, sütit, virágot, gyümölcsöt vittünk neki.
Nyárestéken mindennaposak voltak az ultipartik. Általában hozzánk jöttek a barátok, mert mindig volt valami rágcsálnivaló. Hangosak voltak és jókedvűek. Kisgyermekként néha felébredtem rájuk, de oly megnyugtató volt a vidámságuk, hogy a következő percben újra elaludtam, Egy és két forintosokban játszottak, ment ám az adok – kapok rendesen, Éjjelente az orrukig sem látva botorkáltak haza a szomszédok. Villany akkor még nem volt sehol a szigeten.

Ott is voltak rózsáink. Jószagúak, a csodájára jártak. És sok! Volt hogy ölszámra hoztuk haza őket

Én is szeretem a rózsa illatát. Kedvelem a Taif Rosest is. Montale – nak ez a parfümje most nem oudos, se nem pézsmás. “Csak” egyszerűen virágillatú, de nem unalmas. Mert a rózsa nagyon sokszínű tud lenni. Tud csilingelni. Tud harmatosan ébredezni. Szereti ha átmelegíti a napfény és akkor krémes árnyalatúvá válik. Más a kisugárzása bimbósan és teljesen más kinyílottan

Nagyszüleim nagyon szerették egymást. Mindent megtettek a másikért, hogy szebbé tegyék az életét. Nótázós, éneklős, mulatós ember volt Nagyapám. Mama visszafogott és nagyon szép. Kislányként azt láttam, hogy szerelmük örök és igaz, pedig addigra évtizedeket lenyomtak egymás mellett.
Nagymama sokat mesélte, hogy villamoson utazva kérte meg Papa a kezét, úgy, hogy végignótázta azt.
Hatalmas csokor rózsával! Azt hiszem sárga volt.

Bár Nagymamám aldehides kölniket viselt leginkább, a Taif Roses egy lenyomat az életéről. Ha azonosítanom kellene csak Őt egyedül, akkor gondolkodás nélkül összekötném vele. Érzékeny, szép, sokszínű, néha szurkálós, bájos és törékeny.

(Parfümbűbáj)

Tagged with:
Posted in Házak – Illatok Montale Montale illatok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

error: A tartalom védett!