Mottó: Az Utazó
Megjelenés: 1947
Orr: Germaine Cellier
Újragondolt változat: 2007
Orr: Aurelien Guichard
Karakter: Orientális
Milyen: Unisex
Illatjegyek: Fej: Mandarin, bergamott, körte, fehér őszibarack, ibolya levél.
Szív: Rózsa, immortelle, ylang – ylang, narancsvirág.
Alap: Benzoin, tölgymoha, vetiver, vanília, bőr, pacsuli, szantál.
Kezdjük ezt az évet egy menő illattal!
Piguet hamisíthatatlan és utánozhatatlan stílusa a parfümökben is megnyilvánul.
Bár rövid élete alatt kevés mesterművet – összesen négyet – adtak ki, a Visa ebbe a kategóriába tartozik. Fogalmam sincs milyen lehet a ’47 – es illat, (bizonyos feljegyzésekben 1945) de a tervezője ugyanaz, mint a Banditnak. Természetesen egy szögegyenesen más stílusú darabról van szó. Már nem fellelhető, csak néhány aukciós ház kínálatában. Ha hasonlóságot kell keresnem a Bandit és Visa között akkor van egy közös tulajdonságuk.
A szabadságvágy!
Ezt lehet leginkább érezni a megreformált változaton is.
Az Utazó jelenik meg előttem! Tökmindegy, hogy melyik földrész a cél, mindegyik kontinens kultúrája áthatja.
Érezni benne Afrikát és a sivatagot.
Tapintható benne Amerika a modern szemléletével.
Ujító friss természetességgel beköszön Ausztrália.
Ázsia fákat és füstölőket hoz.
A Sarkok pedig friss és hűsítő fuvallatokat.
Szenzációsan jó! Kortalan, érzéki és szabad! Ez az az szépség, amelyet magammal viszek majd, ha messzire utazom.
Idegen földrészek, új világok utáni felfedezések vágya, kalandozás és vakmerőség van benne.
Felfokozott érzések, hódítás, újítás.
Visa. Nincs két ember, melyen egyforma lenne! Minden bőrön máshogy mutat.
Hűvös – édes – szellős.
Hogy lehet egy parfüm egyszerre hideg és meleg? Egyszerre friss és édes?
El kellett dugnom otthon. Nem hiszem el, hogy kivétel nélkül mindenki rá van kattanva! Hiszen a hasamon spóroltam rá!….
Nem tudom analizálni benne az alkotókat! Már ott a kezem a klaviatúrán, hogy na megvan! A következő pillanatban eltűnik. Szagolgatom, szagolgatom hogy mi is lehet benne….Talán első benyomásom a lédússág, ami már csak egy emlék mert most éppen virágokat érzek. A jellemzés szerint van benne rózsa. Ha agyonütnek sem vélem benne felfedezni. De a vaníliát sem. Amire segítséggel rájövök az mohás, pacsulis, bőr bergamottal. Hosszú idő után jön elő az ylang – ylang. Gyönyörűen, bársonyosan. Szeretném azt hozzáfűzni, hogy ő először ruhákat tervezett. Hamar bekerült a figyelem középpontjába, mert a ruhái bár végtelenül egyszerűek voltak, a szabásuk rendkívül rafináltan lett kitalálva. Tőle fejlődött aztán ki a francia haute couture. Tulajdonképpen arra kérték meg őt, hogy a ruhákhoz tervezzen parfümöt. Először a Bandit, aztán utána jött a többi is szép sorjában.
A Visa lányomon hideg – szexi. Jégkirálynős.
Rajtam meg olyan lovis. Angol derby, meg kalapok és „Micsoda nő Julia Roberts – el.”
Páromon kijön a füst, szivar, kalandor illat belőle.
A korosztály is teljesen mindegy! Lazán viselhető lázadó tiniként és csipkét kötögető hófehér bőrű dédiként! Egyetemista srácokon, akiken hátizsák van és túráznak az Alpok bércein szintén.
Tartóssága ár – érték arányos. Nem olcsó árfekvésű, de megfizethetőbb például a Xerjoff holmiknál.
Pár szó a külsejéről. Niche illat – minimál fekete üvegben jelennek meg a parfümök. Semmi flanc, csak elegancia.
Amíg élek szeretni fogom. Megunhatatlan, változékony. Akár csak az utazás!
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?