Mottó: Egy angyal vallomásaMegjelenés: 2011
Karakter: Orientális – gourmand
Milyen? Női
Illatjegyek: Fej: Kakaóbab, bergamott, narancs, mandarin
Szív: Sárgabarack, őszibarack, passió gyümölcs, maracuja
Alap: Karamella, csokoládé, vanília, pacsuli
Odafent a mennyben az angyalok éppen megbeszélést tartottak. A nagy kerek asztal tele volt mindenféle égi jóval, finom gyümölcsökkel és nyalánkságokkal. Kakaó és sárgabarack édes illata érződött. A madarak csicseregtek, a nap sütött az angyalok csoportja jókedvű volt a kellemes nyári késő délutánon.
Az emberekről volt szó. Manuela angyal egy hétéves kislányon és annak családján segített. Édesanyja súlyosan beteg lett, a család minden pénzét orvosságokra költötte, és a kicsi beiskoláztatására már nem jutott pénz. Az angyal egy láthatatlan pillanatban elé varázsolt egy kis csomagocskát, pontosan annyi adománnyal, ami elegendő volt arra, hogy elkezdje az iskolát, de még édesanyja is meggyógyuljon.
Péter őrangyal másodszor húzta hátra védencét a kamion elől….a szórakozott művészt, aki egész életében színek és formák fogságában élt. A férfi még csak észre sem vette a veszélyt, maga elé nézve baktatott tovább, s az angyalok ennek hallatára kissé összehúzták a szemöldökük…
„Ejnye! Hát soha nem komolyodik meg ez az ember? Te mit tennél ebben az esetben Ailina angyal?”
Aili
na angyal nem is hallotta a kérdést. Csak nézett maga elé…..gondolatait a föld foglalta le, pontosabban csak egy férfi. Egy jóképű, szikár, sötét hajú, sötét szemű, magas, sportos harmincas. Többször látta már építkezéseken. Irányított, intézkedett, gyönyörű modern épületeket tervezett, amelyek tele voltak szépséggel, könnyedséggel, és míves díszítések voltak rejtve elhelyezve, melyek különlegességet adtak, de ez volt a munkája védjegye is.
na angyal nem is hallotta a kérdést. Csak nézett maga elé…..gondolatait a föld foglalta le, pontosabban csak egy férfi. Egy jóképű, szikár, sötét hajú, sötét szemű, magas, sportos harmincas. Többször látta már építkezéseken. Irányított, intézkedett, gyönyörű modern épületeket tervezett, amelyek tele voltak szépséggel, könnyedséggel, és míves díszítések voltak rejtve elhelyezve, melyek különlegességet adtak, de ez volt a munkája védjegye is.Igen….tetszett neki amit és ahogyan csinált.
Sokszor vágyakozva nézegette, milyen jó lenne megérinteni….megcsókolni….
Itt a vanília illatú Mennyben minden olyan szép….minden olyan jó….meg unalmas
De milyen lehet ott az emberek között?….
Elképzelte, ahogy láthatóvá lesz egy törékeny, de telt, sötétvörös, zöldszemű nő alakjában….és bevonzza az elfoglalt építészt…
„Ailina! – dördült a mennyben. Ezek a gondolatok nem lehetnek egy angyalé! Ha annyira a földön akarsz élni, hát menj! De vissza nem térhetsz egyhamar!”
…………………………
‘Isten hozta Ailina!” – mosolygott a nővér a kórházban az altatásból felébredő fiatal nőre.
„Autó balesete volt. Kocsi elé esett. A fiatalember már nem tudta kikerülni….Újraélesztettük, mert meghalt. De óriási szerencséje volt! Megúszta agyrázkódással. Ez valami csoda….nem is értjük…Pár napig itt tartjuk, aztán mehet haza. Mindenesetre adjon hálát az őrangyalának!”
Ailina ébredezett. Finom illat keltette fel. Az ágy melletti kisasztalon virágcsokor. Vele szemben pedig….
„Ó, …milyen ismerős, pedig sohasem láttam.” – gondolta.
Jóképű csokoládébarna szemű izmos fiatalember mosolygott rá. A nő csak bámult, gyönyörködött a férfiban. Érdekes kesernyés illata volt…mint a cukrozatlan kakaónak.
„Hogy van?’ – kérdezte tőle. Az én autóm elé esett le. Elütöttem. Szörnyen megijedtem, de visszatért. Thomas Mohn vagyok. Mondja, mit keresett az építkezésen? Le van kerítve. Nem látta a jelzéseket?….bár ez már nem számít. Teljesen rendbejön majd.”
A lány alig emlékezett valamire. Gyógyulása folyamatos volt, de mintha most járt volna először Walderstadtban, pedig itt született. Thomasra és szépséges házaira emlékezett ugyan, de másra nem. Furcsa volt hogy csak róluk vannak emlékképei. A szülői otthonban csodálkozva nézegette a régi fényképeket. Az iskolát, szüleit, sokszor kérdezgette milyen volt kislánynak, nagylánynak.„A baleset miatti amnézia – mondogatta az orvosa. Örüljön, hogy él és egészséges!’
A férfi pedig minden nap eljött a fiatal nőhöz és egymásba szerettek.
Egy este a vacsoránál a lány ajándékot kapott. Barátja viccesen megjegyezte: Angyalt az angyalnak….
Parfümöt hozott neki. Színe az égé, formája a csillagoké, illata mennyei még a neve is Angel.
Igen….egy csepp a mennyből.
Ailina amikor magára tette alig akarta elhinni a csodát! Thomas csodálatos fanyar – kesernyés kakaós illata és az ő vaníliás bőre keveredett el a parfüm karamellás alapjaival. Édes volt, de nem émelyítő. Finom sárgabarack és passió gyümölcs nektárt érzett. Behunyta a szemét…..egy nagy kerek asztalt látott tele mindenféle égi jóval, gyümölcsökkel és nyalánkságokkal. Mintha csak az egekben lenne angyalokkal körülvéve egy nyári késő délutánon. A bergamott és citrus frissessége hozta vissza a merengéséből.
Thomas átölelve belepuszilt a szép vörös hajzuhatagba.
„Ailina, néha úgy el tudsz repülni, mintha az ég lenne az otthonod!” – jegyezte meg nevetve.
„Gyere sétáljunk egyet!” –
A parfüm tartós, kellemes, finom illat, jól sikerült flanker. 2011 őszén debütált. Nálunk rövid ideig volt kapható, ma már csak külföldön és nehézkesen lehet hozzájutni.
A Mugler illatokban szokatlanság van. Olyanok mintha az ellentéteket párosítanák össze és ezek egészen jól működnek együtt. Pontosan ezért jók. Érdekesek, végletesek.
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?