Mottó: A Szahara illata.
Megjelenés: 2015
Orr: Christian Vermorel
Milyen: Unisex
Karakter: Orientális – fás
Illathegyek: Fej: Citrusok
Szív: Mirha
Alap: Mirha, agarfa
A történet félig – meddig igaz. Szándékosan nem írom le egy az egyben, mert a Parfümbűbáj szereplőit a jövőben is a titkok fátyla fogja takarni. Ez az illat azonban összeforr egy nagyon kedves ismerősömmel.
Volt egyszer, hol nem, volt egy kedves házaspár, akinek gyönyörű leánykája született. Ez a kislány nem csak szép volt, hanem aranyos, okos és szerény.
Mindig örömmel várta haza édesapját, aki messze földön dolgozott. Ott, ahol a Szahara homokja folyamatosan fújja száraz, meleg levegőjét, fantasztikus ízűek a datolyák, a nők furcsa lepelbe öltöznek….Ott épített, ahová ő maga is tanulni járt, régmúlt korok eltűnt életét figyelte. Meséltek neki a piramisok és mesélt neki a város az emberekkel, miközben szürcsölgették a hűsítő mentateát.
A kislány mindig várta nagyon apukáját. Az esti mesék a valóságok voltak, a szfinxek élete, oázisok története, a bazár hangulata. Az arab szavak szinte tanulás nélkül ragadtak meg benne. Nagyon hiányzott neki az a meseország….sokszor azt érezte, hogy két hazája van.
Teltek – múltak az évek. A gyermek gyönyörű hajadonná cseperedett, édesapja már rég nem dolgozott ott, és mégis az álmok – vágyak az idegen ország iránt ugyanolyan élesen éltek benne, mint kiskorában. Akkor is, amikor férjhez ment, akkor is, mikor megszülettek a gyermekei. Életét kitöltötte a család, a csemeték nevelése. Otthon volt végezte az asszonyok szokásos dolgát és lassan elvesztette önmagát. A férj egyre durvább lett, megalázta, rossz utakon járt. És ő megbetegedett. Ez nem fizikai betegség volt hanem lelki. Rájött, hogy míg családjáért élt, addig bármennyit tett is értük alig kapott viszonzást. Megértette, hogy a szidalmak, bántások csak azért vannak, hogy függőségét még jobban erősítsék és rabbá váljon saját otthonában.
Eljött a pillanat és elvált.
Nehéz időszakon ment át….őt kisemmizték, édesapja haldoklott….
A Sors, azonban mindig ad választási lehetőséget….amíg apukája utolsó hónapjaiban visszavágyott kedves országába, addig a nő találkozott egy ismerős idegennel pont onnan. Eleinte nagyon zárkózott volt. Különböző kultúra, ismeretlen ember, más ország, más szokások. Félt, bizonytalan lett…..de a férfi mindenben támasz volt. Erősítette, amikor édesapja utolsó útjára kelt. Bátorította, hogy nem minden kapcsolat végződik erőszakkal….de leginkább visszaadta a nőiségét. Beleszeretett a szép nőbe és követte őt ahová csak tudta. Hamarosan azonban haza kellett mennie. Maradtak a levelek, telefonok és a hiány….
Az asszony életébe beköszöntött a meglepetések sorozata. Bár nagyon szerényen élt a gyerekekkel Fortuna ismét segített….Eljutott a másik kontinensre. A pihenés napjai alatt pedig megjelent szerelmese és megkérte a kezét.Oud al Sahraa
Csodálatos, forró, meleg és csillámló a sivatag. Hullámzik. Aranyló a homokja. A nap felkeltétől lenyugtáig süti. Végeláthatatlan karavánok lustán ballagnak rajta. A szél meleg, száraz, virágillatú levegőt fúj a kíváncsiskodó orrok elé. Imitt – amott feltűnik egy – egy oázis, régi kőépületekkel. A távolban kopár, groteszk alakú sziklák magasodnak. Ritkán, ha a tenger felől fújja a levegőt a szél, akkor érezni még a citrusligetek illatát is.
Ilyen ez az parfüm. A föld százféle hangulatát magában hordozza, gazdag, telt, de fanyar. Bármennyire is keleties, egyetlen édes jegyeket kedvelőnek sem lesz ínyére. A kezdeti citrusfajtákat gyakorlatilag leszáradás után átváltják a föld, homok, gyökér, gumó jellegek. A lágyítását egész végig a mirha biztosítja.
Tulajdonképpen kevés illatjegyből sikerült megalkotni egy olyan tuti végeredményt, amely bár mindvégig hasonló aromákat visel, mégis percről – percre változik. Amikor beleszippantasz majd a csuklódba, csak rokon illatot érzel az előbbivel és nem ugyanazt.
Az oud alapozza meg, visszafogottan.
Tartóssága közepes, mégis bátran ajánlom a fás illatok kedvelőinek ezt a csodát. A parfüm élni kezd a viselőjén. Napsütöttén szikrázik, ha az jókedvű, kiegyensúlyozottan mirhás, ha nyugodt, bebalzsamozóan fás, ha szorong.
A jegyespár három év alatt tudott összeházasodni. Az ottani konzulátus először elutasította a kérelmüket. Hivatalos okiratok tömkelegét kellett folyamatosan mindkét országnak benyújtani.
Amikor már minden elveszettnek tűnt, terrortámadások folytak, megindultak a bevándorlások, valamely csoda folytán engedélyezték, hogy együtt élhessenek, mint házasfelek. Ma mindketten egy helyen egy országban boldogok!
…………………………
Az asszony ott ül a sivatagban……talpait melengeti az aranyló homok…..a lenyugvó nap hatalmas piros-narancssárga tányérja gyönyörű, óriási árnyékokat vet a háttérben meghúzódó hegyek kővárosaira….A szél finoman belekap kendőjébe és előbúvik az Oud al Sahraa rejtélyes illata, amelyet hord. Nem fiatal nő viseli, hanem, aki nagyon sok nehézségen is átment már. Parfümje sem könnyed. A fák, talaj és homok számtalan párolgása tükröződik benne. A sivatag szaga ez. A Szahara élete lüktet benne, amely nem mindig ilyen gyönyörű, mint ezen a délutánon.Csendesen ül és apjára emlékezik. Kislánykorában, cseperedő lányként, fiatal feleségként mindig azt gondolta, hogy két hazája van. Most már tudja, hogy ez így igaz.
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?