Mot
tó: Virágok üzenete
Megjelenés: 1993
Milyen: Női
Karakter: Virágos
Az üveget tervezte: Felicie Bergaud
Illatjegyek: Fej: Aldehid, ibolya, gardénia.
Szív: Ylang – ylang, jázmin, orgona, írisz, mimóza, szegfű, rózsa, tátika, gyöngyvirág.
Alap: Szantálfa, tölgymoha, pézsma, cédrus, borostyán.
Azt mondják, hogy a modernizált változata a Fleurs de Rocaille – nak. Számomra még csak nem is hasonlítanak egymáshoz, illetve annyiban, hogy mindkettő a virágos kategóriához tartozik. Hát, ez nem sok, igaz? 
Úgy tűnik Caron véglegesen megmarad a romantikánál. Egyetlen úgynevezett üvegtörős illatot nem készít és ez így jó. Stabil mérföldkő a klasszikus, elegáns stíl között, a konzervatívabb ízléssel rendelkező hölgyek és urak részére biztos pont a parfüm szegmensben.
Természetesen e kategórián belül oly kitűnő fantáziával bírnak, hogy a cég méltán világhírű és kifinomult.
Ahogy említettem egy modernizált változatát készítették el az 1933 – ban debütált alapnak. Más lett. De még mennyire!
Az előbbi egy nagyestélyis parfüm, ez utóbbi egy romantikus, könnyeden hordható exkluzivitás, kiemelkedő stílusjegyekkel.
Ő a kortalan. Ő a múzsa modern köntösben! Felvilágosult. Nem Csajkovszkij koncertekre jár, hanem Bernsteint hallgat. Nem Goya képei hozzák lázba – bár ismeri, hanem Matisse, Dali és Picasso. Szabadon gondolkodik és mer véleményt alkotni. Olvasott, művelt nő, aki ismeretanyagát egyfolytában bővíti. Fesztelenül társalog, öröm hallgatni. Szereti felfedezni a világot. Öltözete meglehetősen eklektikus, a régit és újat biztos kézzel és természetességgel ötvözi.
Parfümje? Caron: Fleur de Rocaille!
Virágtenger! Hol nyugodt, sima napsütött, hol szellős és van amikor viharosan tomboló.
Naná, hogy nem tűntetik fel az alkotásban az összes jegyzetet! Annyira sok virágelem szerepel benne….ezt lehetetlenség egy használattal feldolgozni!
Sziporkázó napsütötte, megmelengetett jázmin ontja édes mézét ki az éterbe. Kábultan szívom magamba, addiktívan, megmámorosodva aranyló balzsamos aromájától.
Szellő lebbenti meg a mimóza törékenységét, sárga porcicái szétrebbennek a levegőben csuklómat megcélozva, vaníliás illatukkal ott ragadva.
Az orgona harsányan üdvözöl! Tudja jól, odavagyok érte!
Bágyadtságomat a kora délutáni napsütésben az ylang – ylang rázza fel.
Esténként a lemenő nap sugaraiban új ruháját veszi fel a gardénia! Ez az ünnepi. Sokkal díszesebb, színesebb, ékesebb, mint nappal. Mértékletes a világosban, kárhoztatóan csábító az éjszakában. Ki hinné, hogy egyszerű törtfehérsége ilyen boszorkányos akkordokkal bódít el engem…Villámként találja el vágyaimat, melyet csak az írisz kék nyugalma képes csökkenteni.
Vörös rózsa leskelődik a gondolataim után. Ahogy tompulnak ösztöneim, összevész az írisszel és elkergeti azt! Órákig tartó virágnászunkat a hajnal beköszöntével a szegfű és gyöngyvirág csillapítja, s majdan nyugovóra helyezi felkorbácsolt és elfáradt érzékeimet.
Az alapok itt valóban alapok. Az illat kibontakozásában a virágorgia érvényesülését segítik elő. Sehol sem túlzóan. Nem érzem őket külön ki, mert elnyomják azokat a kert akkordjai.
Néhány szó az aldehidről, hiszen sokan félnek tőle. Én azt gondolom, hogy ebből van itt a legkevesebb….csupán pár perc, amíg a kifújás utáni meglehetősen erős löket alatt érződik.Maga az esszencia egy meglehetős fortissimoval indít. A leszáradás után, pedig egy költeményfolyam indul, amely órákon keresztül más arcát mutatja majd.
Végtelenül egyszerű üvegben egy nagyon is telített virágillat rejtőzik. Abszolút hordható! Édes, pedig egyáltalán nem gourmandszerű. A tömörsége ellenére nappal hordanám. Tartós, közepes hatósugárral. Most nem ”divat” ez a karakter, és éppen ezért a szokatlansága miatt pillanatok alatt középpontba kerülhet a viselője.
Hosszú (7 – 8) óráknak kell eltelni ahhoz hogy lecsendesüljön a virágkarnevál és érvényesüljenek valamelyest a pézsmás és borostyános jegyzetek. Ez inkább aláfestés.
A parfüm szép. Ahogy minden Caron illat! Egyéniség árad belőlük. Humán beállítottságú érzelemdús hölgyeknek nagy – nagy szeretettel ajánlom!
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?