Megjelenés: 1987
Milyen: Női
Karakter: Orientális
Orr: Jean Guichard
Parfüm üveg tervező: Annegret Beier
Illatjegyek: Fej: Kínai fahéj, szilva, liliom, írisz, mimóza, ánizs, jázmin, ibolya, fekete ribizli rügy, mandarin.
Szív: Ylang – ylang, tiaré, tonkabab, heliotrop, orrisz gyökér, narancsvirág, tubarózsa, körömvirág, kasszia, ánizs.
Alap: Tömjén, vanília, pézsma, szantálfa, benzoin.
Imádok minden illatot, melyben tömjén, szantálfa és benzoin van. Ez tipikus füstölő jelleg. Ha összekeveredik a bőrünkkel, misztikussá válunk mi magunk is. Ehhez a szubsztanciához kapcsolódnak a virágok és a végeredmény összezavar minket….
Ördög, vagy angyal lakozik bennünk?….
Hol vagyunk szívesebben, templomban, vagy bordélyban?….
Ennyire ellentmondásos ám!
Gondoltad volna, hogy idén már harminc éves?… Örök élete lesz! Figyeld meg!
Nem ismerem a kezdetek óta. Jó pár éve jelen lehetett már, amikor megfogott a kirakatokban a furcsa kriksz – kraksz sötét mintás doboza, és a mellette kiállított üvegre pedig rendesen fintorogtam. Hogyan lehet ilyen snassz a színe: rondakék, rondabordóval?! Amikor megszagoltam….annyira emlékszem….szinte elborzadtam tőle! Fiatal anyukaként, inkább a virágok inspiráltak, nem pedig egy ilyen dög nehéz és valószínűtlenül provokatív intenzív parfüm, amiről nekem csak és kizárólagosan a szex jutott eszembe!
Ebből elég! Öntudatos (és mai eszemmel full korlátolt) kis énemmel szinte megbotránkoztam, hogy ilyent ”tisztességes” nők használnak?
Hogy én milyen hülye voltam, te jó ég!
El kellett telni pár évnek. Változtam. Felnőttem. A gyerekek már oviba, iskolába jártak és én ismét találkoztam LouLou – val. Felpermeteztem magamra és eldőlt a sorsom. Akkor éppen nem lehetett hozzájutni….majd belehaltam, mire lett egy minikém belőle!
Vágyakoztam utána, élveztem amikor a bőrömön volt, különös és nagyon tartós illat lengett körül. Egyszerre volt irritáló és tartózkodó. Csábító és irányító. Tudtam!, hogy amikor elvonultam kopogó tűsarkaimmal az utcán férfiak tucatjai fordultak utánam. Én pedig eljátszadoztam a gondolatokkal, hogy ők vajon mire gondolhatnak….jó kis móka volt.
Képzeld! Egy századelőn élő színésznő ihlette a parfümöt, aki játszott a Pandora Szelencéje című 1928 – ban forgatott német filmben. Úgy hívták a hölgyet, hogy Louise Brooks. A filmbéli Lulu egy prostituált táncosnő aki
tele van érzelemmel, törékeny, naiv, és akibe beleszeret egy gazdag híres orvos. Ám a doki nem a szeretőt veszi feleségül és elszabadul Pandora dobozából a gonosz….
Megjegyzem, hogy a film kimagasló értékelést kapott a közönségszavazatok alapján. Louise Brooks pedig végig megcsillogtatja tehetségét a játékidő alatt.
No ennyi kitérő elég, lássuk magát az illatot!
A kifújás erőteljes percei alatt ánizs, mandarin, gyógynövény és szilva eszenciákat érzek. Rajtam egyáltalán nem mutatkoznak akkor virágelemek. Ezek jóval később, nagyjából fél óra után alakulnak ki és megállás nélkül fúzióban maradnak az alapokkal. Ennek a következménye, hogy a parfüm véges – végig, míg érződik hullámozni fog majd. Egy hajó a tengeren….egy vitorlás, amely hol nyugodtabb, hol vadabb vizeken halad. A LouLou lüktet, kíván, vágyakozik és beteljesedik és teljesen olyan, mintha lelke lenne.
Él a bőrömön. Hol megnyugtat, bársonyos vaníliával édesít, hol felkorbácsolja az érzékeimet, tüntetően éget a gyantával, szantállal. De van, amikor lágy – erotikusan búg egy csokor mézes narancsvirággal és jázminnal övezve. Mindig más. Tényleg, mint valami táncosnő, aki erotikus ruhában csábítva teszi rabbá hódolóit!
Mestermunka, gratulálni tudok csak.
Az üveget egyébként Matisse egy festménye inspirálta. Egy félakt kék háttérrel, bordó nadrágban.
Ha befújod Magad, felesleges a táskádba csempészni az üveget, nyugodt lehetsz, kitart fél napig. Hatósugara nagy és fűszeres.
Nálam a LouLou benne van a top 25 – ben, ami azt jelenti, ha a Sors is úgy akarja, mindig lesz itthon egy üvegcsével.
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?