Mottó: Vörösre rúzsozott ajkak az operában valamikor a múltban.
Megjelenés: 1927
Orr: André Fraysse
Újragondolt megjelenés: 1993
Az üveget tervezte: Paul Iribe
Milyen: Női
Karakter: Virágos – aldehid
Illatjegyek: Fej: Aldehid, gyöngyvirág, neroli, barack, lonc, bergamott.
Szív: Kamélia, jázmin, liliom, írisz, koriander, gyöngyvirág, borostyán, muskátli, rózsa, ylang – ylang.
Alap: Borostyán, pézsma, pacsuli, szantálfa, vanília, vetiver, benzoin.
Ez a parfüm a múltba visz.
Megjelenik előttem egy kép.
Egy gyönyörű, karcsú, magas asszony a rézkeretes tükörbe pillantva az utolsó simításokat végzi.Megigazítja gondosan ondolált Marcell hullámait, leheletnyi púdert rak az orcáira. Felteszi vörösbarna bársonyosan csillogó rúzsát, és végigsimít a ruháján. Pasztellbarack színű hosszú estélyit visel, mely lágyan követi alakját. Felkerül a hosszú kesztyű is….egy karperec csilingelése hallatszik a csuklón, majd kedvenc lonc illatú parfümjét permetezi magára.
Autókürt hallatszik.
A szmokingos férfi felsegíti feleségére a stólát. A sofőr már várja őket.
Irány az Operaház, ma este csodálatos előadás lesz.
Az illatos nézőtér zsibongása megszűnik, ahogy felgördül a függöny és Puccini lélegzetelállítóan szép melódiái felcsendülnek. A hölgy ismeri már a történetet….mégis feszülten figyeli a fiatal kis gésa, Cso – cso – szán szerelemre lobbanását a csélcsap katona iránt. Szemei fátyolossá válnak….Ahogy odaemeli kezét, hogy elmorzsolja kicsorduló könnyét a csuklója hajlatából felbukkan az otthon melegének illata, szépséges parfümje az Arpége, melyet még tavaly a férje vásárolt neki….
”Milyen jó, hogy boldog a házasságuk! Milyen jó, hogy itt van az operaházban és kedvencét hallgatja! És milyen jó, hogy hozzá minden nap hazatér István, ellentétben azzal a gaz Pinkertonnal! ” – ilyen és hasonló gondolatok motoszkálnak benne, miközben teljesen beleéli magát Pillangókisasszony életébe.
Elérzékenyülve pillant fel hitvesére.
Eszébe jut, hogy mennyire tetszett ma este neki, és milyen forró csókkal illette nyakát, miközben szimatolta a bőrét.
”Hát igen – gondolja – van valami varázslatos és meseszerű ebben a parfümben. Olyan, mint az időutazás….”
”Megelevenedik benne a múlt, a jelen és a jövő….” – karol férjébe, miközben az előadás után sétálnak az Andrássy úton.
Szépséges komoly, fátyolszerű az Arpége.Költői, patetikus, szomorú, légies, fájdalmas, érzéki, simulékony, lágy, festői, szerelmes, édes, komoly, bársonyos, csillogó.
Ez mind eszembe jut róla. De!
Nem a mai kor illata! Ha az a hölgy azt mondta, hogy időutazás, bizony igaza volt! (Egyébként meg Nagymamámnak sokszor sok mindenben volt igaza….
)
Szóval egy picit olyan, mint amikor találunk egy poros ládikát. Kinyitjuk és repeső izgalommal lessük, hogy micsoda kincsek vannak benne! Régi újságcikkek, egy hajó és egy színházjegy, egy poros festett porcelán teáscsésze, megsárgult rajzok, néhány bizsu és egy csipkekeszkenő az idő múlásával lassan töredező selyempapírba csomagolva….és repülünk is az időben visszafelé. Vajon kié lehetett a dobozka? Ki és mikor hordta a brossot, karkötőt, nyakláncot? Miért van pont az az újság elrakva? Hogyan élt az a valaki, aki ezeket eltette?
Lanvin szépséges alkotása csupa nosztalgia. Utazás a múltba, a két világháború közötti időszakba.
Erősen aldehid nyitánnyal indítunk. Sokakat ez zavar. Ugyanakkor ez az évtized aldehid/orientál illatokat készített nagy általánosságban. Elég csak Chanel: No5, Caron: Bellodgia, Worth: Dans la Nuit, Myrurgia: Maja, Guerlain: Shalimar műveit megemlítenem, természetesen a teljesség igénye nélkül!
A nyitóakkordok leszáradása után még mindig abszolút gyöngyvirág, kertilonc és aldehid hullámokat fogunk érezni. A parfüm szíve mintegy fél óra után kezdi majd magát megmutatni. A kezdeti mellbevágó hangzatok fokozatosan csitulnak és helyüket felváltja egy mély, bársonyos, igézően és fájdítóan szép tompa jázmin – lonc – bergamott, muskátlilevél, rózsa kompozíció. Olyan, mint a szűrt napfény. Krémes és púderszerű. Rúzs illatú.
Pézsma – vanília – pacsuli – vetiver – benzoin alapokon nyugszik. Emiatt van az, hogy nem igazán vehető ki, hogy édes, vagy inkább fásabb rétegűek a legmélyebb jegyzetek. Az arányok pazar és hozzáértő vegykamrában keletkeztek.
Ha belegondolok, hogy kezemben tartok egy olyan üveget, mely elődjét már kilencven évvel ezelőtt használták, összeszorul a szívem….!
Örök, végtelen, fejedelmi. Tudni kell viselni. Méltóságteljesen szép. Lanvin ezt a parfümöt a lánya Blanche harmincadik születésnapjára szánta, aki akkor már grófné volt. Készítésénél pénz és idő nem számított, az érték és minőség volt a döntő szempont. Ő választotta az Arpége nevet, mert a virágok zuhataga a parfümben zenei hangzatokra emlékeztette.Maga az üveg is csodálatosan szép. Fekete enyhén ovális alakú arany karcolattal, melyben egy anya öleli át gyermekét. (Akkor is, ha az a gyermek már felnőtt….A szülő – gyermek kapcsolatot szimbolizálja, melyet áthat az örök, végtelen szeretet.) Aranyszínben tündököl a palack kupakja is.
Hosszantartó, közepes szilázsú. A hatóidejéről megemlíteném, hogy ha hajra kerül, hajmosásig ott marad. Ruhákon hetekig tart.
Milyen érdekes….ugye csupa nosztalgia ez a parfüm. Ritkán használom, mert hangulat kell hozzá. Ahányszor felteszem párom szimatolni kezd. Szerinte rendkívül finom puha krémes illat. Különleges és szép, ami nagyon jól áll rajtam.
Én ilyenkor mindig boldog vagyok….
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?