Mottó: Kopogó aldehidsarkak a parketten
Megjelenés: 2008 július
Milyen: Női
Karakter: Virágos – púderes
Orr: Christine Nagel, Aurelien Guichard
Illatjegyek: Fej: Angyalgyökér, bergamott, aldehidek.
Szív: Rózsa, peónia, ibolya, írisz, levendula.
Alap: Virginiai cédrus, tömjén, pacsuli, borostyán, pézsma.
Megunhatatlanul szeretem. Évek óta használom. Nem minden nap, viszont ott van a kezem ügyében. S ha a testápolójáról ejtek pár szót….ohh….uramatyám….il
Még kellene egy flakonka belőle, aztán még egy …. és még….hmmm
Egyébként meg full tartós és a kipárolgása is tök jó!
Nos! Ő az…. akit kivételesen én is magamon és más is rajtam nagyon, de nagyon bírunk. Így kölcsönös szimbiózisunkban összeolvadva hemmegünk és elégedetten sóhajtozunk e különc szépség egyedi kisugárzásában.
Pedig, ha tudnád, hogy ez az illat egy őskövületi púderes, tömör kompozíció korhűen modernizált változata! Hiszen a pézsmát, tömjént, aldehideket, rózsát, borostyánt száz évvel ezelőtt is használták. Hangulatában hasonlít a Bellodgia, Shalimar, Toujours moi alkotásokra – mégis transzponálva ebbe a századba.
Édes az első pillanattól kezdve. Nagyon meleg és szappanos. Rögtön kifújáskor odadörgöltem a párom orra alá. Szinte még mellbe ütött a parfüm. Érdekes módon nem fintort vágott, hanem beállt a huhuzók sorába felhúzott szemöldökkel, enyhén csettintett egyet és….
”Na ez jó!” – állapította meg.
Tömör aldehidcsíkot húz maga után, de oly ibolyásan, hogy észre sem veszed, pedig már be vagy csapva, hisz dédanyáink parfüm összetevőit viseled.
Kompaktpúder és rózsás vintage hangulat.
Dédikém nagyon hosszan és utolsó percéig egészségesen élt. Családomat rendszeresen kiakasztotta az öltözködési stílusával, de inkább a fehérneműivel. Ezek pedig a halvány rózsaszín legkülönfélébb árnyalataiban tündököltek. Nem volt hajlandó más színt viselni. Gyönyörű hálóruhái voltak….Kizárólagosan rózsaszínűek és rózsamintásak. Emlékszem egyszer valami ünnepre egy nagyon finom visszafogott krémszínt kapott. Pár hét múlva landolt nagymamánál. Dédinek az túl öreges volt. Hiszen az ő ars poeticája az volt, hogy minél öregebb vagy, annál fiatalosabbnak kell lenned. Így aztán az én tizián vörös, csupa szeplő, égszínkék szemű, nagy lábú dédmamóm szemrebbenés nélkül hordott élénk holmikat még bőven kilencven felett is.
No….Galliano régies hangulatú illata annyira modern, mint az én mamzlim életszemlélete volt. Tökéletesen fuzionálja a régit és újat.
Azt a kis hűvös áramlatot amely kibontakozik a parfüm leszáradása után és játéka megmarad végig a levendulának köszönhetjük. A rózsa és az ibolya valamint a levendula triumvirátusa egész egyszerűen fejedelmi! Páratlan és leveri a nála akár hússzor is drágább niche kompozíciókat. Aldehidek mozognak benne élénken odakopogtatva a sétabotjukat az alapokhoz mintegy megadva a lendületét a kreációnak. Ezzel is jelezve, hogy mozgalmasságra számíthatunk.
Galliano parfümje nem egy álmosító, melankolikus, szomorkás darab, de nem is egy adrenalin cucc. Ugyanakkor nagyon pozitív hangulatot áraszt.
Melyek az alapok? A jól megválasztott tömjén, cédrus, pacsuli. Füstös és fás. Mély és bársonyos. Olyan, mint egy szép és perzselő tangó.
Nagyon szeretem a tömjént. Füstölőben, arckrémben, testápolóban, arcpermetben egyaránt. Ugyanígy vagyok a szantál illatával is. A tömjén spiritualitása elkeveredik a cédrus misztikus fás aromájával. (Van ám otthon cédrus lakásillatosítóm.) Végtelenül tiszta, egyszerű, friss atmoszférát áraszt. A pacsuli szintén kedvenc. Teljesen más jellegű, mint az előbbiek. Ez utóbbi friss, zöld és fásszerű egyszerre.
Mennyi alkotóelem van ebben a csodálatos illatban! Ráadásul mindegyik összetevő együtt és külön – külön is él. A hatóideje hosszú – tíz óra nagyjából. Szerintem hozzávetőlegesen három óra elteltével lesz a legszebb. Akkor hernyóselyem puhasággal körbefonja a bőrt. Rátapad leheletvékonyan, szinte úgy tűnik mintha felfényesítené azt….
Szilázsa nagyívű, átfogó és erőteljes. Első percétől az utolsóig szépséget ont maga körül.Szeretem a palack formáját és a doboz grafikáját. Gyönyörű színei vannak és páratlan stílusa!
Ha felteszem magamra, akkor soha nem fordul elő az, hogy a csuklómra ne fújnék. Soha! Az orrom állandóan ott van. Nem telek be vele.
Hangsúlyozni szeretném, hogy az edt változat merőben más, mint amiről itt most szó van. Személyiségemtől távolabb áll, máshogy működik a bőrömön.
Kortól független illat, bár inkább délutáni, vagy esti jelleg. Ha tanuló lennék akkor suliba egészen biztos, hogy nem hordanám, mert tanóra helyett az illatom kötné le a figyelmemet….
Sajnos, nálunk régóta nem látok még internetes portálokon sem az üvegcsékből és elég macerás beszerezni. Mindenesetre megéri, ráadásul nem a hamar buggyanós kategóriába tartozik.
Most amikor rovom e sorokat zord, ködös, esős novemberi időjárás van.
Tökéletes viselet erre az időszakra.
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?