Mottó: Őszt susorgó gesztenyefák
Megjelenés: 2003
Milyen: Női
Karakter: Fűszeres – balzsamos – fás
Orr: Jean – Claude Astier
Kategória: Niche
Illatjegyek: Fej: Piros bogyós gyümölcsök, málna, bergamott.
Szív: Kömény, szerecsendió, pezsgő, sáfrány.
Alap: Vanília, pacsuli, szantálfa, pézsma
Csodálatosan szép és érzékeny őszi parfüm.
Melengető és bársonyos. A harminc milis kiszerelés ára 65€.
Ha nem ismerném és látatlanban szagoltatnák meg velem, akkor is őszi illatnak jellemezném, s ez számomra teljesen egyértelmű.
A hatótávolsága a közepesnél kicsit kevesebb és a tartóssága is úgy hat – nyolc óra a bőrömön. Ámde az élmény mindenért kárpótol! És ha valaki szereti az őszt, kedveli a vörösaranyban játszódó utolsó tangójukban táncoló falevelek ezerszínűségét – szeretni fogja.
Az Autumne illatmolekulái tündöklő bronzaranyban, fáradt ropogó barnában, felsóhajtó szerelmes vörösben pompáznak. Mindezt teszik a langyos, illetve hűlő levegőben, de még nem a fagyban. (Érdekes, de nyáron megsülök télen fázom tőle)Örömmel teszem mostanában fel. Öltöztet. Feltölt! Szépséget ad és békét….!
Kifújáskor balzsamos puhaságot érzek rögtön az első perctől kezdve. A legszebb rubinvörös színek jelennek meg előttem, táncoló árnyékok, szépség és művészet. Szeretem a málnás és pacsulis nyitányt.
Nagyon – nagyon tetszik, hogy perceken belül fűszeres vanília csokorrá változik rajtam. Kicsit szerecsendiós sütiszagom van ilyenkor. Nem sok, mert sem a szantálfa, sem a pacsuli és bergamott aromája nem engedi, hogy nehéz, édes tömeggé alakuljon át.
Nem. Megmarad lágy, balzsamos, zamatos fűszernek. Valóban melenget. Kipróbáltam a legzordabb őszi időjárásban. Amikor nincs is igazán hideg, de a köd és szél a csontomig hatol….dididididergek….
Szóval teszteltem kapucni, és csősál alatt. A parfümöm szerette a bőröm és én a parfümöm. Azt vettem észre, hogy nem a nyirkossággal foglalkozom, hanem a nyakamból kiáramló meleggel, mely isteni finom, cseppet mézes illatú. Körbeölelő, otthonos, békés….és egyszer csak megszűnt a zord külvilág. Láttam az ősz komolyabbik felét is, amely nem csillog mindig talpig aranyban, de nekem mégis szépnek tűnt.
Jó érzéssel töltött és tölt el….!
Órák múlva átveszi a vanília kedvessége és a szantálfa misztikussága a főszerepet. Ez teljesen a vasárnap késő délutáni sütis – kávézós rituálékhoz hasonlít. Egy igazi meleg, bájos otthon érzetét sejteti, ahova jó hazamenni, ami barátságos és meghitt, s ahonnan élvezettel nézegetem az utcán végig gurgulázó falevelek tömkelegét a sejtelmes szürkeségben.
Ködös borongós nap volt a mai. Hideg és nyirkos. Hogy enyhítsem az időjárás zordságát sütöttem egy kis gesztenyét.
Az édes illatok eltöltötték a lakást. Eszembe juttatták egy kedves ismerősöm gyermekkorát, melyből néhány életképet nemrégiben megosztott velem.
Nem ismerem Dombóvárt. De azt mára már tudom, hogy a Fő utca elejétől a végéig védett. Csodálatos, patinás és méltóságos gesztenyesora van, mely több, mint száz éve örvendezteti meg szépségével az ott lakókat és az arra járókat. A fák hosszú évtizedek történelmét őrzik. Jót s rosszat egyaránt….Emlékeznek minden kacagó gyermekzsivajra. A zajos iskolai gesztenye gyűjtő versenyekre, melyek jutalma sok – sok gombóc finom fagylalt a kisdobos őrsöknek. Az őszi avar kissé recsegő, töredező zizzenéseire, amit a tucatnyi nebuló rugdos szét, vagy éppen gyűjt össze gúlákba és a sárgásbarna tenyérnyi leveleiket sodorgatva ugrándozik el az iskolába. Szinte látom magam előtt némelyik idős néni fejcsóválását, ahogy a hangos gyerekek csoportja tart reggelente az iskola felé és akik nem a leckét beszélik meg, hanem gólcsatát vívnak a gesztenyékkel.
Boldog tanuló évek! Gondtalanok és szépek!….
Illata van az utcának! Ősszel egybemosódik a fák, köd, avar, hideg és a házakból kiszálló füstszag. Aki egyszer ezt érezte soha többé nem felejti el.
Őrzik a fák az utca üzleteinek jellegzetes aromáját és emlékeznek rá a gyerekek is. Nincs olyan lurkó, akit a cukrászda, vagy a papírbolt illata ne varázsolna el!
Ebben a napsütötte aranyló utcában született Buzánszky Jenő, aki 49 alkalommal volt válogatott hátvéd, a legendás aranycsapat tagja.
Ezt az utcát járta minden nap az én ismerősöm is, hol iskolába menet, hol zongora óráról jövet. (Ezek a zongi órák mennyire ismerősek….) Mesélte, hogy késő délutánonként hazafelé menet neki is megelevedtek a fák és a felhők a ködös zord félhomályban. Az árnyékok fura alakokká, a lehulló falevelek zizegő, arcra csapó levélfüggönnyé, az avar ólálkodó, settenkedő lényekké alakult. A felhők is megváltoztak, alakot öltöttek.
Addig – addig képzelődött, amíg egyszer egy fa mögül egy alak lépett elő fura svájci sapkában. A kislány sikkantott egyet és már éppen futásra fogta magát, mire a ködbe burkolt alak megszólalt és a hang hallatán forró meleg és megkönnyebbülés öntötte el a szívét.
– Hova szaladsz kislányom, későre jár, eljöttem hát érted, ne gyere egyedül haza! – szólt az édesapja.
Azóta akárhányszor sétál ott ősszel, mindig édesapja megnyugtató kézfogását érzi.
Nos az Autumne hangulata és az elbeszélés között soksok párhuzamot vélek felfedezni. A parfüm felfújása még egy kis inspirációt adott, hogy, beleélhessem magam oda ahol ez a gyermekkor játszódott.
Nyitókép: B. Wéber Zsóka – Gesztenyék (digitális grafika)
A történetet B. Wéber Zsóka visszaemlékezései alapján írta
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?