Mottó: A Főpapnő titka
Megjelenés: 2012
Milyen: Női
Karakter: Zöld – poros
Típus: Niche
Orr: Shyamala Maisondieu
Illatjegyek: Fej: Fügelevél, zöld levelek.
Szív: Kókusz, ibolya, őszibarack.
Alap: Pézsma, vetiver.
Az illatok életét az első részben olvashatod. Aztán húztam gondolatban egy vonalat és elkezdtem írni az életek illatát. Ehhez az inspirációt egy kedves ismerősöm/barátnőm adta.
Annak idején írtam a Bouquet Ideale – ról és a Freak – ről is. Megmertem kockáztatni mindkettőnél, hogy Tarot arkánumokhoz rendeljem.
Nos…. ha a Liltet elemzem és összekapcsolom a Nagyarkánumokkal, akkor ő a Főpapnő jelentéséhez illik a legjobban!
Senkinek sem ajánlom a kipróbálását, akik a hagyományos illatokhoz ragaszkodnak. A Lilt impulzusokat közvetít.
Óhatalanul is gyeplő alá kell szorítanom a gondolataimat, mert száguldoznak!
Ez a parfüm utaztat és nem is kicsit!
Az illata, misztikussága segítségével szélnél is sebesebben vágtatok dimenziókon és idősíkokon keresztül. Tudatom és intuícióm által ismerős helyeket, embereket, érzéseket, villanásokat fedezek fel….és emlékezem….
Amikor először szagoltam bele, azonnal….abban a pillanatban megfogott az a mondanivaló, amit közölni akart. Rögtön megtetszett! Orrom folyamatosan a csuklómon volt, szagolgattam, ízlelgettem, bámulatosan megérintett pompás változatossága.A parfüm nyers volt, már szinte keserű és borzasztó poros! Mellbevágott a zöld frissessége, amely elegyedett egy pocsolyaszaggal. Nem viccelek. Por és eső utáni tócsaszag volt a nyitány és én kapkodtam levegőért, annyira meglepődtem ettől. Azt az érzetet keltette kifújáskor, mintha egy nyári csattogós mennydörgős zivatar után lennék. Éreztem az ázott fű illatát, a levelek harsányságát és szinte nem láttam más színt csak zöldet, zöldet és zöldet!
Ám előbukkant a nap! A Lilt gondolt egyet és táncot váltott. Párás melegben napsütötte kókuszdiók aromája csapott meg és Hawaii partjai és pálmafái ontották felém jókedvüket. Gondtalan vidámságot, optimizmust sugallva. Homokillat volt kókusztejjel vegyítve zöld levélsátor alatt, nehogy napszúrást kapjak a melegben.
Eltelt egy óra és ismét változott a parfüm mondanivalója. Ezúttal visszatért a fejillat zöld iniciáléja ugyanazokkal az elemekkel, de most sokkal puhábban és virágosabban. A csavart az ibolya csodálatosan szép és visszafogott esszenciája adta meg. Ezzel a kombinációval elvesztette a kezdeti harsányságát. Beköszöntött a fügelevelek illata, amely az édesebb irányba terelte a történetet.
Órák elteltével is maradt ez a vonal. Cseppet pézsmás alapokkal és jó száraz vetiveres, fás elemekkel fűszerezve.
Erdősusogás, napsütés, zivatar, virágok és gyümölcsök….hosszú órákon keresztül visz magával a kreáció folyamatosan változva és mindig más benyomásokat éreztetve.
…………………………
Amikor feltettem szinte rögtön egy arc jelent meg előttem és a híd, amely összekötötte az arcot a parfümmel már abban a pillanatban magától értetődővé vált.Az archoz kapcsolódott egy nő sudár alakja, fekete haja, átható tekintete és egy földig érő köpeny.
…………………………
Láttam a vihar utáni felhők mögül előbukkanó hold sarlóját az égen. Éreztem az éj párájától nyirkos fák ágainak kifúvó lehelletét. Összerezzentem, ahogy zörrentek a levelek a fejem felett és lábam alatt. Meg – megcsúsztam a sárban. Hideg volt.
Féltem.
A távolban egy bagoly rikoltott fel és én óvatosan hangosan dobogó szívvel léptem fel a mohával benőtt síkos pallóra, amely nedvesen csillogott a fakó holdfényben.
Ahogy keltem át a keskeny hídon egy elmúlt élet emlékeit hagytam hátra mögöttem és egy teljesen ismeretlen világ tárult ki előttem….
A szigetet a víz úgy ölelte körbe, mintha védőgyűrű lenne. Távolról nem is látszott, ködbe veszett. Az emberek legendáztak róla. Beszéltek varázslókról, sárkányokról, tündékről és koboldokról, de csak halkan….nehogy magukra haragítsák a tó boszorkányát….
Ugyanakkor, nagy bajban, volt hogy egyik – másik kimerészkedett a tó széléig és fohászkodott a segítségért a ködben élőkhöz. És történtek csodák!….
Leléptem a hídról a pázsitra. A levegő mintha feltisztult volna. A hold és a csillagok fényesebben ragyogtak. Egy nő jött felém, aki ismerős volt, de tudtam, hogy még nem láttam mostani valómban.
Szép volt. Erőteljes, határozott, könnyed járású. Hosszú mélyfekete palástot viselt. Különös tekintete volt, mely áthatolt mindenen és mindenkin. A szeme most rajtam nyugodott. Örültem a találkozásnak, bár fogalmam sem volt honnan ismerem.
– Ugye tudod, ha rálépsz erre az ösvényre, nincs visszaút? – kérdezte.
Megtanulod a természet nyelvét. Érteni fogod az állatokat és a növényeket. Tudsz majd gyógyítani. De érezni és tudni fogod az árnyakat is ennek minden nehézségével együtt. Ezt akarod? – kérdezett ismét.
Nem feleltem, csak bólintottam. Ettől a naptól kezdve figyeltem őt. Láttam ahogy gyógynövényeket, gyökereket, kérgeket szed össze és forrázatokat, elixíreket készít belőlük. Megfigyeltem, ahogy sérült, beteg állatokat gyógyít, beszélget velük, és segítséget nyújt. Néztem, ahogy hatalmas sárkányok repülnek át hozzá más világokból és engedelmeskednek neki. Szemei olykor villámokat szórtak és hatalmasokat csattant az ég. Volt amikor egy pillanat alatt át tudott változni dühöngő démonná és én aki lélegeztem be az erők tanát ilyenkor picire összehúzva magamat kedves unikornisomhoz bújtam, akit még a szigetre lépésemkor kaptam tőle.Figyeltem őt, figyeltem a természetet és a létet, amely örökkön örökké folytonos körforgásban és átalakulásban van. Nincs kezdete és nincs vége, akár Uroborosznak….
Mentorom pedig egyre inkább rávilágított azokra a dolgokra amelyeket földi szemünkkel és fülünkkel nem látunk és nem hallunk – de attól még vannak. Csiszolta intuícióm, szépen, lassan a saját fejlődésem tempójában.
Lelkemben sokszor óriási csaták dúltak. Harcot vívott a Jó és a Rossz, hiszen gondolataimmal teremtettem már, de még nem jutottam el belső középpontomba ahol az imagináció pólusaiból a kettősség egységgé alakul majd át….és tiszta teremtő energia alakjában születik majd meg.
Persze, papnőm mindezt látta, tudta mi zajlik le bennem, ismerte jól, hiszen rég végigjárta már ezt az ösvényt.Az árnyak úgy szálltak rám, mint a lídércek, beborítottak és minél többet tanultam, annál inkább hiányzott a réges-régi otthonom, amelyre egyre többet emlékeztem. De a forrásom fényét csakis egyedül én találhattam meg!
Sokszor láttam őt meditálni a tó partján két hatalmas fa között. Csendben, egyenes derékkal ült. A Hold ezüstsugarakkal borította be. Félig fátyol takarta. Kezében tartotta Hirám kulcsait, mintegy őrzőjét a beavatásnak, tudásnak, életnek és halálnak. Ő maga volt, a titkok őrzője. Ő volt a teljes befogadás, nőiesség, méltó párja a Mágusnak.
A levegő rezgett ilyenkor az illatoktól. A víz melletti fák ágai, a gyep és moha nyers föld- és levélszagot árasztottak. Ibolyák ölelték körbe s a Hold sarlója kékezüst színbe vonta a virágokat.
Messziről figyeltem. Lelkemet átjárta az a nyugalom, amely belőle áradt. Az akadályaim pehelytollakként röppentek tova. Ő mutatta az utat, amerre tartok.
A titkok fátylát csak hosszú fejlődés után fedhetem fel. De ezért jöttem a szigetre. És Lilyth tudta ezt.
…………………………
Néhány szó még az üvegről.
Meseszép! Tejes opál megkarcolva virágokkal.
Nosztalgikus, időtlen és örök. Akárcsak a benne rejlő illat!
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?