Mottó: A Szenteste illata
Megjelenés: 1994
Milyen: Unisex
Kategória: Niche
Karakter: Orientális – balzsamos
Orr: Bertrand Duchaufour
Illatjegyek: Fej: Bergamott, citrom, narancs
Szív: Pacsuli, citrom, citromfű, fahéj, mirrha
Alap: Méz, tömjén, labdanum, mirrha, pézsma
Nagyívű, több komponensű, komoly, ünnepélyes illat. Emlékképeket gerjeszt és ezek a képek életem legszebb pillanatait idézik.
Nagyon niche! Az összetevők segítségével elkalauzol bennünket a tudatalattink egy szegmentumába, ahol az elfeledett(?) események ismét életre kelnek egy rövid időre….
Abszolút ritkán használom. Advent és Karácsony idején.
A világ egyik legszebb tömjén aromája ebben a parfümben érvényesül a legtisztábban. Megszólalásig hasonlít az annak idején miséken a füstölő edényekből tömjénfüstöt lóbáló papok szertartása alatt érzett balzsamos, felemelő, meghitt és megtisztító csodálatos odorra, mely csak a templomokban érződik.
A tömjén elűzi a gonoszt, feloldozza a testet, lelket és szellemet a bűnöktől.
Édes, mézes, mirrhás akkordok ünnepélyessé teszik az alkotást és a gyümölcsös, leginkább citrusjegyek pedig lazítanak valamelyest a mű komolyságán. Gyakorlatilag a szigorú gótikusszerű patetikus komorságot üti el a narancs és citrom aromája.
Tartóssága és hatótávolsága a bőrömön kitűnő.
…………………………
Nagyon kicsi lehettem. Onnan gondolom, hogy a felnőttek mind olyan magasak voltak….égnek kellett emelnem a fejem, hogy lássam az arcukat és nagyjából a csípőjük vonaláig értem.
Odakünn hamar sötétedett és a házban, ahol gyermekéveim töltöttem óriási volt a nyüzsgés. Engem bekvártélyoztak dédikéék hálójába, amely kicsike volt és meleg, a vaskályhában jókedvűen ropogtak a hasábok, a tetején pedig…..ó istenkém….sülő gesztenye puffogott, illatozott. Én topogtam megállás nélkül, hogy legyen már kész, csak egyet kaphassak és különben is….miért kell mindenre ilyen sokat várni?!
Nagypapa jött be hozzám.
”Gyere uncsikám, megnézzük a kis Jézust – invitált kedvesen.”
Papa kezét fogva átvágtunk a templom téren a ropogó hóban. Kellett is fogni, mert a piros kiscsizmám majdnem térdig havas volt és szedtem ám a lábacskáim, hogy lépést tarthassak vele.
A templom varázslatos volt! Égigérő fenyőfák mindenhol, csodálatos illatuk még ma is az orromban van. Ezernyi gyertya égett! A tömegben felemelt papus és megcsodálhattam a betlehemes előadást. Pici orrom akkor szimatolt a levegőbe először kegyhelyen és megkérdeztem, mi az a finom ami füstölög a papok kezéből….”Tömjén – felelte ő.”
Hazaérve folytatódtak a csodák! Az egyik belső szobában ott állt egy csillogó, illatos, gyertyákkal megvilágított hatalmas karácsonyfa.
Kisgyermekként meg sem tudtam mukkanni, csak tátott szájjal néztem a fát, melyen díszek sokasága fénylett….
Lovashuszár, diótörő, aranydió – és mogyoró, kisgombák, kézzel festett gömbök. Vékony üveg színes eper és málnaékek himbálóztak békésen. Csengő – bongó ezüstszínű harangok csilingeltek rám. Madárkák, mókuskák pihentek az ágakon. Szaloncukrok lógtak gazdagon.
Csak a kandalló és a gyertyák fénye világította be a helységet….a fát körbeálltuk….szüleim, nagyszüleim, dédszüleim, mind ott voltak a drágák.
Egyszer csak felcsendült nagypapa gyönyörű baritonja és a következő másodpercben vagy egy tucat felnőtt követte őt.
Mennyből az angyal, Csordapásztorok….
Énekelt a családom a fa körött….Mindegyikük szeme csupa mosoly volt….Együtt voltunk!
Azon a karácsonyon a sok színes mesekönyvön kívül kaptam egy játékzongorát. Picikét, két oktávosat és egy xilofont is. Ez utóbbival nem igazán foglalkoztam, de a zongorán kikerestem az egyik karácsonyi ének dallamát. Akkor döntötték el nagyszüleim, hogy hamarosan kapok egy igazit is.
Nagyiék szobájában hatalmas kihúzható ovális étkezőasztal állt. Alig fértünk el mégis körülötte! Már arra nem emlékszem, hogy mit ettünk vacsorára – az étkezés gyermekkoromban amúgy sem volt sohasem létfontosságú – . Inkább visszasompolyogtam az illatos karácsonyfához.
Boldog voltam, hogy megszületett Jézuska! Örültem a szép könyveknek, melyek képeit nézegetve máris a történetekkel együtt éltem. Akkor kezdtem el zongorázni, azon a napon. (Ma már nincs zongim, sajnos régóta, ami nem azt jelenti, hogy nem is lesz. Majd a megfelelő időben.)
Az írás és a Messe de Minuit szagolgatása közben ugrottak be, hogy mennyi – mennyi gyönyörű karácsonyfa függőnk volt. Papa és mama rendszeresen eljártak éjféli misére, amíg házasok voltak.
Életükben és míg a testvérek éltek óriási jövés – menés volt az ünnepek alatt….és ez így volt jó!
Ez az írás gyermekkorom egyik Szentestéjéről szól. Az István és János napok talán majd a következő karácsonyok alkalmával kerülnek tollvégek alá, természetesen egy – egy parfüm kíséretében.
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?