Mottó: Anyukáink kedvence
Megjelenés: 1973
Kategória: Mainstream
Karakter: Virágos – fás
Illatjegyek: Fej: Málna, citrom, bergamott, neroli.
Szív: Nőszirom, brazil rózsafa, ylang – ylang, jázmin, írisz.
Alap: Bőr, vanília, tömjén, pézsma, opoponax, cédrus, mirha, málna, szantálfa.
Már a klasszikusok közé vagyok kénytelen sorolni….hiszen nem mai darab. Kisgyermek voltam, amikor is dúlt a Revlon őrület, azon belül is a Charlie (no majd talán ő egy külön fejezet lesz) és a Ciara.
Akkoriban nem volt ám olyan könnyű hozzájutni márkás parfümökhöz. Ha valakinek nem volt valuta a zsebében, hogy dollárboltokban a menőbbnél menőbb luxusillatokat megvásárolja, nem volt ”nyugaton” élő rokona, hogy vágytárgyát meghozza az elég nehezen jutott Chanelhez, Givenchyhez, Diorhoz….
A belvárosban néhány nagyon felkapott drogériában pult alatt lehetett beszerezni egy kis csúszópénz kíséretében őket.
A Revlon vírusfertőzés erejével terjedt Magyarországon. Hozzánk természetesen a megjelenést követően csak pár évre rá. S, miután akkor még nem voltam tisztában a márkákkal, az üvegek kinézetére emlékeztem csak. Ilyene volt anyának és Charlie – ja is. Gyakorlatilag státuszszimbólumnak számított egy nőnél, hogy van – e neki, vagy nincs. Pár év eltelt….és a Charlie frizura szintén ilyen őrület lett.
Mostanság szagolgatva megállapítom, hogy nagyon különleges illat. De nem rossz! Sőt!
Határozottan jó. Akkor, ha betudjuk, hogy sem cukros, sem oudos őrületre nem számíthatunk. Abszolút nem kortárs. S, mégis….van egy aranyos bája….Kedves, ártatlan, jóllehet csíkhúzó egy illatkáról beszélgetünk most….
Tartóssága nagyjából hat – kilenc óra. Igazi klasszikus, bizony!
Szinte szemem előtt látom a hetvenes évek Budapestjét. Sokkal kevesebb autó volt az utcákon, de a Belvárosban a Váci utca, Dunakorzó környékén akkor is rengetegen sétálgattak. Óriási divat volt a maxiszoknya (tetszett) és a mini (pláne), a szörnyen trampli sarkú szandál (ez a későbbi holdjáró prototípusa és bűnronda volt), a csíkos trapéznadrág, bodorított haj, pacsmagok a szemre….és a köré (nénje pacsmagai kiváltképp tetszettek, mert szép zöldek voltak). A táskarádióból….ajajjj, mi is….LGT, Illés, Omega szólt. Az utcákon vattacukrot lehetett kapni, amit imádtam, de kivétel nélkül mindig leejtettem és bömböltem utána.
Illatok? A testápolásnak nem volt akkora kultusza, mint most, pedig kivétel nélkül mindenminden adott volt a makulátlan kinézethez. Nem éreztem mindig parfümszagot. Ez túlzás. Emlékezetem szerint ritkán éreztem finom illatokat. Éppen ezért volt felüdülés, mikor a Ciara finomságával találkoztam.
Akkor nagyon tetszett! Annyira más volt, mint amiket szaglásztam. Ennyi emlékem maradt….hogy finom volt.
Most itt a kezemen szagolgatva a Ciarát villantak be a képek a múltból. Annyira imádom, hogy a parfümök utaztatnak….!
Nos, mit tud ő?
Abszolút virágdominanciát mutat. Virágözönt, mely hol sustorog a füledbe semmiségeket, hol hangosan elbődül – hé(!), vegyél már észre! A virágkarnevált lehetetlen nem meglátni. Erősen jelen van a jázmin, az írisz, az ylang – ylanggal. Ők együtt egy bódító, édesebb, púderes, enyhén kesernyés, és néha felnevető vidám sziporkázó aromát kölcsönöznek. Ez nagyon jó így együtt! A fás jegyek tökéletesen támasztják meg a virágok táncos lépteit. Biztonságot adnak nekik.
Érdekes kontrasztot ad a bőr jelenléte. Azt gondolom, hogy itt van egy csavar….ez bolondítja meg az egységet, mely enélkül elképzelhető, hogy unalmassá válna. A bőr viszont felesel az elemekkel és ráadásul jól mulat is rajtuk. Míg azok felváltva segítik egymást, ez utóbbi alkotó egymaga végig elbír az összes többivel. És ennek ellenére sem mondanám, hogy a bőr kiharcolja magának a vezető szerepet és középpontra tör. Elég, ha tudja, hogy bármikor odakerülhet.
A másik érdekes szereplő a málna. Fogalmam sincs milyen logika szerint került a repertoárba, de mindenesetre szintén állandó jelenléte ad egy csepp levesességet az egész tervezetnek és ez azért jó, mert nem érezzük majd száraznak az illatot.
Szinte nem írtam a fejillatokról. A citrusok véleményem szerint itt elhanyagolhatóak. Kifújáskor ugyan feljönnek, de a virágok hamar elsöprik őket. A vanília pedig borzasztó szégyenlősen jelentkezik csak (én egyáltalán nem érzem).
Ma éjjel elég ébren aludtam és éjfél után felébredtem. A Ciara ekkor mutatta legszebb arcát. Teljesen összeolvadt a bőrömmel, puha, lágy bársonyosan finom volt és nagyon természetes.Így arra a következtetésre jutottam, hogy a legcsodálatosabb eszenciákat hozzávetőlegesen négy óra elteltével mutatja meg.
Az üvegét nem szeretném itt ebben a blokkban kiemelni, mert a kinézete….hát, hogy is mondjam….olyan nesze semmi, fogd meg jól!
Zárszó az illatok szerelmeseinek….
Jó volt pár alkalommal magamra fujciznom az emlékek miatt.
Olyan alkalmakra ajánlom, amikor kicsit nosztalgiázó kedvünkben vagyunk. Nem kell rohanni aznap és lehetőségünk van egy merőben nem megszokott parfümöt – ami szép – bőrünkre tenni.
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?