bouquet

Christian Dior: Poison EDP for women

Sharing is caring!

Mottó: A vintage csábító

Megjelenés: 1985
Orr: Edouard Flechier
Milyen: Női
Kategória: Mainstream
Karakter: Orientális – balzsamos
Illatjegyek: Fej: Brazil rózsafa, ánizs, erdei gyümölcsök, áfonya, szilva, koriander. 
Szív: Opoponax, tubarózsa, afrikai narancsvirág, jázmin, szegfű, rózsa, méz, tömjén, fahéj. 
Alap: Borostyán, virginiai cédrus, szantálfa, pézsma, vetiver, napraforgó, vanília. 
Fifi awards: 1987

Napok óta fontolgatom, hogy írok erről a klasszikusról. 
Lassan harmincöt éve mozog a pályán. Azóta generációk nőttek fel rajta. Nagyik, anyák és lányaik ingatták meg és gyengítették el férfitársainkat ezzel az illattal és csöpögtették szívükbe szép lassan a vágyakozás nektárját.
A Poison addiktív. 
Azért elgondolkodtató hogy pár évtizeddel ezelőtt mekkora mainstream nagyágyúk születtek!
Gimis kislány voltam, amikor a nagyobb barátnőimnek hoztak a fiúkáik egy – egy üveggel Ausztriából. Akkor ez volt a legmenőbb. Csütörtökönként és szombatonként zúztak a focistákkal a Novotelbe és Randevúba, ahol hajnalig táncoltak a jobbnál jobb számokra. A szálló diszkójában sohasem voltam, ellenben a cukiban igen és…. oooo….fincsi volt! Elképzelheted hogy mennyire vágytam én is táncolni… Érettségi után azért néha kiharcoltam magamnak két zongoralecke között. 
Nekem ez a parfüm az elején nem tetszett! Megéreztem a két nálamnál jó öt évvel idősebb lányokon és fintorogtam tőle! Igen. Ez nem Nina Ricci volt, és nem Impulse és Frotte, nem egy szüzike parfümke, hanem egy lórúgás hozzájuk képest….! 
Durva, vad, magnetikus, hipnotizáló erejű. 
Ehhez jöttek a rikító pink rúzsok meg szemfestékek és jött a műköröm, amelyet azt hiszem a Váci utcában csináltak akkoriban még csak…. Szörnyen műműnek látszott főleg így visszaemlékezve, de nekem akkor elérhetetlen vágyálom volt. 
Persze szűk naci és tűsarok volt a trendi és a lötyögős feltűrt ujjú blézer. Nekem banánszoknyáim is voltak, és ha már dizsibe nem engedtek anyáék, akkor a rövid kis szokijaimban hosszú lábaimmal és magas sarkaimon…. hát igen…. diadalittasan nyugtáztam, hogy elég a tekintetemet és mozgásomat használni – az van, amit én akarok! 
Persze ahogy teltek a hetek és mindig jutott rám is a Poisonból, szép lassan meg – és beleszerettem! 
Csábítóbbnak és öntudatosabbnak éreztem magam tőle. S volt egy aduásza: Semmihez sem hasonlított. 
Semmihez sem hasonlít! 
A bűvös mondat, amely rabul ejt mind a mai napig. Még mindig a különc kompozíciókat keresem. Eredetiséget és változatosságot…. 
Szeretem benne a mézes fahéj illatát! 
Jó, hogy érezhető a napraforgó kesernyés aromája a jázminnal és vaníliával…. 
Sok – sok virágjegyzet, tömjén és szantálfa villámlik benne. 
Balzsam borostyán a vetiverrel alkot se veled, se nélküled viszonyt. 
Erős csíkhúzó kontrasztok jelennek meg mindenhol bődületes szilázsban és extra tartóssággal. 
Sokszor elgondolkozom azon, hogy hogy mit szeretne kifejezni egy adott illat. 
Azt hiszem, hogy a Poison szabadságot és merészséget  kíván sugallni tömör szexualitással fűszerezve. 
Azaz…. nem a szerelmeskedős, romantikus légyott a megcélzott szituáció, hanem a másik. Fogadjunk hogy kitalálod! 🤫😉
Annak ellenére hogy egy vintage kompozíció, mégis valahogy örök darab. Nem tudom kinek ajánlanám…. Mondjuk képtelen lennék minden nap használni. Most is nagyon feltűnő. Ma már a parfüm kontrasztjára építve kizárt hogy kiöltözve, alkalmakra szórnám fel. Inkább jeans és Converse lenne az öltözetem sima pólóval és bőrkabátkával alig sminkben. 
(Parfümbűbáj) 
Tagged with:
Posted in Christian Dior illatok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

error: A tartalom védett!