Mottó: Szikrázó fenyvesek és fényben fürdő vártornyok
Megjelenés: 2017
Orr: Ramon Monegal
Milyen: Unisex
Kategória: Niche
Karakter: Gyümölcsös – fás
Illatjegyek: Fej: Alma, málna, narancsvirág, ibolya.
Szív: Írisz, rózsa, jázmin.
Alap: Ciprus, fenyőfa, borostyán, cédrus.
Nem láttam ezt a csodát még nálunk. Azt gondolom hogy az ára erősen visszatartó erő lehet…. (az RM illatok már a top felső kategóriába tartoznak…. Egy 50 milis kiszerelés: 70 – 75.000 Ft értékű kisebb volumenű vagyont képez. Szóval ez spórolós cucc).
Ám kiadós és roppant gazdaságos. Illataromája úgy változtatja magát mint az időjárás, vagy mint az én szeszélyes természetem.
Akkor vagyok önmagam, amikor a hegyeim közé mehetek. De legalább a közelükben lehetek.
Végre eltölthettem négy napot az Alpokalján! Hát összeeresztettem a fenyvesekkel az én tüzes, szikrázó Flamencomat, megnéztem hogyan villan bőrömből ki ez a fás – zöld – virágos – gyümölcsös csoda.
Egyébként ez a kreáció szerintem a tavasz és a hűvösebb nyár illata.
Most egy olyan dolgot fogok elmondani, amit lehet hogy kétkedve fogadsz…. Ha több napon keresztül használom, akkor sem tusfürdő sem testápoló nem veszi el a bőrbe ivódott nemes anyagok aromáját. Ez már csak nüanszokban hasonlít az eredetihez. Itt a tűlevelek és macijárta málnabokrok odora érződik inkább, de távolról és füstösen…. A ruháim pedig hetekig tartogatják a Flamenco tüzes parazsának varázsát.
Mindegyik napon őt fújtam magamra. Amikor hideg, fagyos szél rontott rám akkor megnyomorította az illatkámat. A málnaszemek elgurultak, a narancsvirágok elrepültek, az ibolya összetörten ernyedt valahol a földbe döngölve. Ahogy előbújt a felhők mögül a nap, úgy állt vissza a parfümöm egysége.
A Flamenco folyamatosan változó döbbenetesen tartós niche ritkaság. A szilázsa meglehetősen bőrközeli, de annál finomabb. A tartósságát nem tudom megítélni…. Reggelenként tettem fel kb 24 órát tartott fürdésekkel kézmosással stb tarkítva – ez biztosan nincs mindenkinél így de rajtam ennyi ideig érezhető volt. Sőt! A második napon finomabb volt, a harmadikon még inkább és így tovább…. Sokszor a saját orromnak is hitetlenkedtem….
A kifújáskor a málnát éreztem. Málnaszörbét, málnadzsúzt. Szinte rögtön integetett a poros földszag és a nedves ibolya. Már az első percek után kezdett átalakulni egy fás, napsütötte, enyhén nedves aromává, amelyet a fenyvesekben érezni. És a Lőverekben, ahol már nem járhatnak az autók! Ott a magas tűlevelűekkel egyesült az én kis kedvencem. Még úgy is gyönyörű volt, amikor a kaptatókon áthaladva kimelegedve pihentem, lecsüccsenve oda ahova éppen kedvem tartotta. Amíg én próbáltam szusszanni és hűlni, addig a Flamenco recsegős – száraz avarillat – tömeget fújt felém borostyán levelekkel az élen. Szó szerint pofozott fel a fáradtságból.
Természetesen vannak virágok is benne. A rózsa és jázmin nem domináns. Az írisz poros púderszerűsége csak színezget, de mindvégig háttérben marad.
Alkonyatkor a legszebb. A nap lemenő sugarai vörösre színezték az eget. A fenyőágak között átszűrődő fény nyaláb átjutott a hatalmas ablaküvegen és célba ért a parfümöm rubintvörös üvegén ahol remegve táncolt a fény. Kell ennél szebb? Lassan besötétedett.
Pihentem, lehunytam a szemem a kényelmes karosszékben. Ahogy szenderegtem bebarangolt vártornyok képe bukkant fel előttem. Némelyikbe milyen nehéz volt felmászni…. Szűk girbegurba lépcsők, lőrések nélküli feljárók ahol csak alig félméteres meredek létrákon lehetett feljutni a toronyhoz. Remélem sohasem voltam olyan várkisasszony, akit felcsaptak egykor a magas emeletre és ott kellett rostokolni mint Csipkerózsának anno….A felső emeletek az összes toronyban csodálatosak voltak. A nap aranyló bíborrá változtatta a várfalakat. Felvértezve csillogott minden. Messze elláttam és köszöntöttük egymást az Alpok távoli csipkés hófödte hegycsúcsaival.
A toronyajtón kilépve más képet mutatott rajtam az illatom. Most száraz volt a szélben, írisz – rózsa – ciprusok hangzatok villantak fel. Már nem tudom hogy a bőrömből, vagy a sálamból mosolygott – tán mindkettőből leginkább.
A Flamenco első próbánál nem biztos hogy magával ragad. Bár…. újra szeretnéd megszaglászni és feltenni a bőrödre. Aztán ismét és rájössz, hogy hiányzik már.
Nem is tudom mi árad belőle. Talán a szépség szeretete? Egy dolgot tudok teljes bizonyossággal állítani. Viselete napról napra szebb, mert egy igazi unicum. Féltve őrzöm hát üvegcsémet. Szeretem! Parfümháremem legújabb tagja. Érdemes legalább egy mintát beszerezni belőle.
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?