Mottó: Dédimama illata
Megjelenés: 1912
Orr: Jacques Guerlain
Milyen: Női
Kategória: Mainstream
Karakter: Virágos – púderes
Illatjegyek: Fej: Citrom, bergamott, neroli, koriander, ánizs.
Szív: Neroli, szegfűszeg, jázmin, orchidea, szegfű, tubarózsa, viola, rózsa, ylang – ylang, napraforgó.
Alap: Vanília, benzoin, pézsma, tonkabab, vetiver.
Egészen pici kisgyermek voltam még. Állandóan dédikéék szobájában játszottam. Sokszor ruhákat varrt a babáimnak és mindig mesélt nekem. Én pedig babák helyett mackókat gyűjtöttem.
Viszont amikor mamika kitopogott a szobából én azonnal kinyitottam egy ősöreg szekrényt és már fogtam is pici kezeimbe a szépítkező dobozát. Ebben tartotta a parfümjét, rúzsát, púderét – a többire nem emlékszem. Kétszer is el tudtam csenni a paprikapiros rúzst, amely csodás cizellált arany tokban csábított. Sikerült ezért jó alapos dorgálásban és arc súrolásban részesülnöm, aztán a ládikó szőrén – szálán eltűnt. Biztosan olyan helyre rakta, amit nem értem el….
Nem használom ezt az illatot, de mély, szunnyadó emlékeket ébreszt
fel….és ezek jók, biztonságot adók, szépek. A gyermekkorom….
A Guerlain – ház karakteres, nagyon finom illatokat készít már 1828 óta. Eddig hozzávetőlegesen négyszáz különféle parfümöt jelentettek meg.
Az 1912 – ben piacra dobott l’Heure Bleue még Jacques Guerlain munkája.Ikonikus darabról beszélünk. Többek között Bianca Jagger, Liza Minelli, Julia Roberts, Patricia Arquett, II. Erzsébet királynő, Romy Schneider, Ursula Andress, Catherine Deneuve, Tyra Banks kedvence. Sokan a világ legszebb illatai közé sorolják.
Igazából, amikor a csuklómon van nem tudom eldönteni, hogy krémes, vagy virágos, esetleg egy fás és szappanos készítményt szagolgatok.
Abban viszont biztos vagyok, hogy nagyon – nagyon elegáns!
Igen. Szerencsére egy olyan produktumról van szó, ahol a fej jegyek ismerkedésénél igazából kiérzem az ánizst és a koriandert is, mintha csak friss leveleket ropogtatnék a számban. Felemelő érzés, hogy nem igazán tűnik a későbbiekben sem el, és a halovány fűszer aroma mindvégig sejthető marad.
Próbálom megfejteni a porosságát, amely cseppet sem avatag, hanem inkább érett. Fogalmam sincs arról hogy mi okozza ezt. Talán a napraforgó és a vetiver szárazsága a domináns benne? Hiszen tudom hogy virágos…. Na de az én bőrömön…. nem.
Másokon valami álom, ahogyan megjelenik a tubarózsa! Ráadásul kokettálni kezd a kerti violával….!
Egy cseppet sem csodálkozom a népszerűségén. Olyan, mint egy alkonyatkor táncba hívott hölgy, akivel angol keringőznek a lemenő nap sugarainál. A táj és a terasz bíborba borul, szól a zene, a pár átöleli egymást és rózsaillatokat libbent meg a szél. Szinte szirupos ez az egész történet, ám a l’Heure Bleue esetében könnyen elképzelhető, hogy a romantikus álom valósággá válik. Az édes vanília és tonkabab semmi esetre sem émelyítő. Balzsamos fűszerként jelentkezik a benzoin, valamint a pézsma is meghatározó eleme az illatkölteménynek. Sőt. Elég bőségesen fedi be a pézsma a teljes kompozíciót.
Hatótávolsága közepes, hatóideje hét – nyolc óra. Az elegáns, romantikus, konzervatív kreációk közé sorolom. Talán a fülledt, párás időn kívül mindig hordható.
Egy zizegős, mozgékony nő nem fog tudni mit kezdeni ezzel a parfümmel, hiszen itt megáll az idő, illetve visszaröppenünk bő száz évvel ezelőttre. A boka felett végződő szoknyák, csipkés napernyők és kesztyűk, a feltornyozott frizurák és kalap költemények korába.
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?