Megjelenés: 1973
Orr: Michael Hy
Üvegtervező: Marc Lalique (első kiadás)
Milyen: Női
Kategória: Mainstream vintage
Karakter: Virágos aldehid
Illatjegyek: Fej: Bergamott, ciklámen, zsálya, galbánum, mandarin, narancs, őszibarack, aldehidek.
Szív: Liliom, írisz, lonc, szegfű, csarab, jázmin, gyöngyvirág, rózsa, muskátli, kardamom, geránium.
Alap: Szantálfa, vetiver, pézsma, narancs levelek, borostyán, tölgymoha.
Hú, ez az illat!….
Annyira nem mai, és annyira lehet viselni!…. Akár trendeket lehet áttörni és egy új irányzatot elindítani.
Hát persze…. Hiszen nem az a divat, amikor mindenki uniformizálva egy, vagy nagyjából hasonló parfümöt (ruhát, ékszert, cipőt, stb.) visel, hanem amikor kitör a hétköznapokból és újat produkál. Akár meghökkentőt, akár szokatlanul szépet, de a lényeg hogy más legyen mint amelyhez az orrunk, szemünk hozzászokott….
Nos, a Farouche egy vintage illat, mellyel ma döngetni lehet, mert döbbenetesen más mint a mostani trendek. Talán még különcebb kicsit, mint az általam hordott kedvencek – melyek között választva márciusban biztosan fogok írni valamelyikről.
A Farouche – ban van egy kis Rive Gauche, egy kis hetvenes hippi stílus, van benne provokáció és érzékiség. És csipkedi, fricskázza a mai orrt és ízlést. Minősége olyan mint egy körültekintően megkomponált niche kreáció.
Elképesztő,hogy mennyire megváltozik egy fél óra után!
Hiszen kifújáskor – illetve bocsánat öntősöm van – szóval az elején ez egy aldehid, tölgymoha, zsálya, őszibarack quartettet képez és a zöld jegyzetek igen erősen odacsapnak a gyanútlan halandónak.
Aztán nemsokára megjelenik a ciklámen mély, földes kesernyés mégis édes balzsamos csodaszép illata. Amikor a ciklámené a főszerep az orrom odatapad a csuklómhoz és nem győzi az agyam rögzíteni ezt a már – már angyali esszenciát. És még mindig nincs vége az álmélkodásomnak. Hiszen kinyílik a lonc. A mézédes gyönyörű virág együtt csillog az írisszel, a muskátlival, és liliommal. Sejteni lehet a szegfűt és rózsát is, hogy itt vannak a környéken, de nem folyamatos a jelenlétük.
És ismét változik a kép. A virágok visszavonulnak a háttérbe. Újból körbecsókol a tölgymoha, a narancs és narancslevél. Citrusok élénkítenek mint frissítő szél, majd egyértelműen beköszön a szantálfa és a vetiver. Talán érzem, de inkább csak sejtem hogy borostyán akkord is szerepel itt.
Persze ne képzeld azt hogy a virágcsokor eltűnik. Megmarad és most már komplett egységet alkot. Akár egy kórusmű minden hang, minden alkotóelem megszólal.
A Farouche megbabonázó ereje szétárad az éterben.
Hacsak egy kicsit is mersz provokáló lenni, próbáld ki ezt a kreációt. Régies az illata, de cseppet sem öreges. Sokan mondják nagymamáink illataira hogy „nyanyaszagúak”. Nem. Ez egyáltalán nem az! Hanem különc és egyedi – azt hiszem hogy az egyik legjobb Nina Ricci illat.
Sajnos már nem tudtam hozzájutni a Marc Lalique tervezte első kiadású üveghez, és nem is volt rá pénzem, hiszen a 15 mili hatvansokezer plusz a szállítás. De nagyon örülök annak is hogy van egy 50 millis vintage kiadásom.
Rafinált erotikája van! A főfő ludas ebben a ciklámen poros (kissé mocskos?) szépsége az írisszel karöltve. Hogy is kell ezt elképzelni? Az orr ott van a nyakhajlat közelében és parfümöd mint mézes madzag húzza, hívja magához.
A szillázsa bőrközeli. Ez nem egy hivalkodó „rosszlány” illat, hanem nagyon rafinált, csábító és tudatos.
Fogalmam sincs mely korosztálynak ajánlom. Hiszen mindenki tudja viselni, akiben van egy kis exhibicionizmus és kellőképpen extrovertált. Tuti jól megy farmerhez és kockás inghez. Én még egy póló fölé viselt kinyitott férfi inget is bevállalnék. A parfüm vonzása és a pasis kontraszt nagyon passzol itt.
Tartósságáról nem beszéltem. Bőrön bizony csak közepes. Hozzájutása körülményes. Nincs több negatív véleményem, hacsak nem az, hogy nagy kár volt megszüntetni a gyártását.
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?