Mottó: A kis diktátor
Megjelenés: 1978
Orr: Max Gavarry
Milyen: Női
Kategória: Mainstream
Karakter: Földes – púderes
Illatjegyek: Fej: Őszibarack, citrusok, aldehidek, koriander.
Szív: Vetiver, jázmin, orrisz gyökér, pacsuli, nőszirom, szantálfa, rózsa, cédrus.
Alap: Benzoin, pézsma, borostyán, tölgymoha.
Bőven retro kategória pedig nem is az első kiadásom van meg belőle hanem valamikor a kétezres évek első évtizedéből származhat. Anno a Guy Laroche márkanév alatt futott, azután francia disztribútorhoz került, majd egy kis idő múlva meg is szűnt a gyártása.
S mivel ritkaság az ára csak megy, megy, megy felfelé.
Nagyon sokáig hatalmas kedvenc volt. Pár évvel ezelőtt előszeretettel használtam a csíkhúzó tölgymoha, gyökér, nyers kéreg jellegű illatokat. No, a J’ai Osé pont ebbe a kategóriába tartozik.
A készítmény összetett, nagyon jól megalkotott koncepció ahol a végletek érvényesülnek.
Ugye van az egyik oldal, amely mint említettem nyersfa, föld, gyökér jegyzeteket tartalmaz. A másik oldal gyengéd rózsa, írisz, púder elemeket. Kettejüket összekötik az aldehid kombinációk.
Az eredmény egy full komplex kis cucc, ami a mai ízlésnek ugyan teljesen szokatlan, de mindenképpen érdekes.
Egyébként meg pár niche ház készít ilyen különcségeket.
Bár most nincs a kezemben és emlékezetből idézem fel: a Bois 1920 készített hasonló jellegű illatot mégpedig Come la Luna néven. De aki szereti Piguet: Bandit, vagy Caron: Tabac Blond alkotásokat, annak ez tutira be fog jönni!
Szerintem ez kilencven százalékban lineáris kompozíció.
Az első fél óra nagyon üt. Elképesztő mennyiségű tölgymoha, koriander, vetiver és citrus csoport illóolaja szabadul fel, esélyt sem adva arra hogy a virágos jegyek valamelyest is megmutathassák magukat.
És őszintén megvallva bizony ezek elég maszkulin percek. Amíg meg nem szoktuk egymást előfordult hogy egy nagy sóhaj keretében felreppent a szemöldököm. Olyankor gondolkoztam el azon, hogy maradjon vagy se.
Bölcsen tettem, hogy nem mostam le. Csak az első időszak ilyen utálatos. Attól a perctől kezdve ahonnan érezhetőek a virágos és púderes akkordok a parfümünk káprázatosan egyedi lesz.
Átalakul. S eme varázslat végigvonul velünk egészen addig amíg el nem tűnnek teljesen az illatjegyek.
Felépül tehát a remekmű. Az elemek már nincsenek széttördelve. Jellemzően egy poros, rózsás, nedves föld, kesernyés esszencia szabadul fel. Egyébként ez nagyon finom.
Elég jól rámutat a hetvenes évek stílusára, amikor is „tölgymoha – kultusz” volt és egymás után menőkéztek a jobbnál jobb ehhez hasonló stílusok.
Rive Gauche, Givenchy III, Cristalle, Halston, etc. etc. (No, a Halston az, amitől még a mai napig kifekszem, döbbenetesen jó illat az is.)
A J’ai Osé hatósugara az első időben kiveri a biztosítékot! Többször rámszóltak hogy fogjam kicsit (vagy nagyon) vissza magam, utána meg bő másfél órára rá nem ismerték meg ugyanazt(!) a kreációt. Elég jól tart a bőrön. Ez kb. 7 – 9 óra.
Azt mondják hogy szexi! Hát… Kinek mi a szexi…. 
Ha én pasi lennék akkor lesuvickolnám a barátnőmről és Muglert tennék rá. AZ A szexi!
Nappali, délutáni kompozíció. Ha valamit el akarunk érni, akkor tökéletes viselet, csak várjunk addig, amíg összérnek az alkotók. Van benne valami titokzatos, amivel tök jól lehet manipulálni.
Szerintem nagyon kevesen fogják viselni – nehéz hozzájutni. Viszont egy kuriózum. Kincsvadászok hajrá!
(Parfümbűbáj)
Vélemény, hozzászólás?