Hozzávetőlegesen 12 órát van a bőrömön! Ezalatt természetesen gyengül a hatóereje, de felismerhető szépen mozgó készítményről van szó. Élvezem minden pillanatát – bár szokatlan, mégis rendkívül addiktív!

Sidonie Lancesseur újragondolt 2013-as illata az 1940 – ben megjelent eredetinek. Arról sajna parfüm hiányában nem tudok véleményt írni, erről viszont szívesen.
Érzéki, dekadens, édeskés de nem édes pompás kis alkotásról van szó. Kicsit provokatív, kicsit éjjeli, kicsit kibomló virágszirmú.
Határozottan kiérzem benne a magnóliát. Ez az az elem, amely nem engedi meg a bazsarózsa mély akkordjait láttatni….csak alig. Erre írtam a kibomlást…. hiszen még csak bimbózó bazsa, és ez így jó. Ami pedig a provokatív szarkazmust illeti, az kérem a bőr és szantál egyesülése, amelyben pacsuli lángok csipkelődnek egymással. Vaníliás alapokon nyugszik, ez teljesen egyértelmű, de az elöbbi felsoroltak miatt nem lesz édes.

Biztosan tartalmaz több féle gyümölcsöt is, rajtam nem érződik az ananászon kívül más.

Ára több, mint baráti! Ha összevetjük az agyonhájpolt kritikán aluli méregdrága már tucatnak sem nevezhető D és társai polcokon szemmagasságban sorakozó designer cuccokkal, akkor ez az olcsó kis illat egy laza farbillentéssel kiüti a felcicomázott társait.

Üvege egyszerű és szép.