bouquet

Etienne Aigner: Explosive

Sharing is caring!

 

Mottó: Hülye bomba! Úgyis hatástalanítalak!

Megjelenés: 1986
Milyen: Női
Karakter: Virágos – chypre
Kategória: Mainstream
Illatjegyek: Fej: Aldehidek, bergamott, koriander. 
Szív: Orrisgyökér, geránium, rózsa, gyöngyvirág. 
Alap: Szantálfa, vetiver, pacsuli, tölgymoha, pézsma.

 

Jó, hát ez egy olyan indítás, mint amikor kirúgják a széket alólad és te hirtelen lehuppansz a hátsódra!
Pár pillanatig azt sem tudod, mi a pálya és a meglepetéstől nagyokat pislogsz!
Ez egy bomba, ami nagyot szól.
Érzékeny lelkületű, szenzitív mimózák sicc innen! A parfüm tök jó, csak éppen nem nektek való. (Ami azt illeti…. Nekem sem)
Megmondom azt is hogy Aigner művei erősen karakteresek. Mi nem jövünk ki egymással, de persze ez korántsem jelenti azt hogy ne tisztelném mélyen ezeket a nagyon kreatív illatokat.
A bőröm kémiája nem kompatibilis velük. Aigner egyéniség, ezen belül az Explosive egy tutijó termék.
Mérhetetlenül sok bergamottot és aldehidet tettek bele a nyitáskor, gondolom azzal a célzattal, hogy ha álmosak lennének a delikvensek, akkor azon nyomban felébredjenek. Rögtön az indulás után – annyira hamar hogy a fejjegyzetek még meg sem száradtak – következik egy nagydózisú rózsa infúzió, lökésterápia méretű gerániummal felspriccelve.
Megsúgom, hogy én is sikítva menekültem ekkorra már. A rózsakocsonya rám nehezedett a gerániummal, korianderrel egyetemben, és belefurakodta magát az orromba.
Jézusom, én mindenhol ezt éreztem….!
Hiszen én imádom ezt a csodavirágot…. Meg is lehet nézni a kertem, mert októberben egy csomó tövet vettem. Nincs vele semmi bajom, csak parfümben ne legyen ilyen töményen! Minél jobban sikáltam, ő annál jobban ragaszkodott hozzám! Fordult a kocka! Én lettem a tüske, ő meg aki nem engedett…. 😃
És ugye, biztosan beletették a szépséges nőszirmot is, sajnálatomra rajtam nem csendült fel.
Hát, ezek után már mosolyogva figyeltem ezt a körömszakadtáig fokozott ragaszkodást…. Hiszen jól tudtam, ma búcsúzunk.
A fej és szívjegyzetek még sokáig egymással összefonódva dzsemboriztak.
Lassan azért már ki lehetett érezni az alapokat megadó szólamokat is. Ezek közül a szantált, vetivert, pacsulit, tölgymohát már – már oszlopszerű sorokba rendezve öntötték a parfümbe.
Ez olyan érdekes egyébként.
Sokáig nem áll ám össze az alkotás, hanem kifejezetten rétegzést mutat. Olyan, mint amikor a tortakrémeket egymásra simítják –  csak itt: egy sor vetiver, egy sor szantál, egy sor pacsuli, stb.stb keveredik a rózsás trióval.
Az illat órák elteltével is masszívan érezhető.
Jellege erősen retrós, hűen tükrözi a nyolcvanas évek hangulatát. Mind a hatóideje mind a hatósugara brutál tartós.
A vonzásfaktora nem működik rajtam, mert nem szeretem ha kihívó parfümöt hordok. Vagyis inkább azt nem szeretem ha rózsatengerben úszom! Elég erős az egyéniségem. Ha rátennék egy Explosive – ot joggal lehetne mondani rám, hogy mit akar ez a liba?
Az illatot különcöknek és nosztalgiázóknak ajánlom.
Nagyon ritkán online oldalakon még fellelhető, korhűen bemutatva annak az évtizednek a túltexturált üzemfokát.
Szeretettel
(Parfümbűbáj)
Tagged with:
Posted in Etienne Aigner illatok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

error: A tartalom védett!